2016. április 29.

Bakdömping

Mivel tavaly Színes egy héttel korábban ellett a kelleténél, biztosak voltunk benne, hogy idén is így lesz. Nem mertük már kitenni a lábunkat, mert ugyan a kecskeellés normális esetben gondtalan, de mi még csak egyet tapasztaltunk meg és az nem volt éppen gondtalan. Beosztottuk, hogy legalább egyikünk mindig legyen itthon. És minden nap biztosak voltunk benne: ma már aztán tuti! A nagy hidegekben is nyitott ablaknál aludtunk, hogy halljuk, ha éjszaka történik valami. De nem történt semmi. Már lassan lejött a kiírt időpont, amikor nekem három napra Pestre kellett mennek. Biztosak voltunk benne, hogy előtte megellik Színes, de csak nem történt semmi. És alighogy kitettem a lábam, Lajosom hívott, hogy Színest bevitte az ólba, mert nyugtalan, keresi a helyét. Nem hittem el! A következő hír pedig már az volt, hogy hárman vannak, három bakocska. Na ezt végképp nem hittem el! Hogy nálunk mindig csak bakok születnek!

2016. március 11.

Állathírmondó

Színes tavalyi két fia, Kormi és Csoki szép nagyra nőttek. Bár nőhettek volna nagyobbra is, a viszonylagos kis termetüknek lehetett oka a korai gyűrűzés, de ez szükséges volt. Januárban aztán már nem lehetett tovább várni: a szokásos éves disznóvágással az ő sorsuk is megpecsételődött. Abban bíztam, hogy mire erre kerül a sor, olyan rosszak lesznek, hogy nem fogom őket sajnálni. Kétségkívül nagyon rosszak voltak, pont mint egy (kettő) kecske, de ezzel együtt nagyon aranyosak, kedvesek, bújósak. Tehát a szívem szakadt meg, már napokkal a vágás előtt pityeregtem miattuk. De talán pont ezért, mert ennyire fölkészültem a rosszra, jobban éltem meg, mint gondoltam. A vágás idejére fiúgyerek barátnőjével együtt bevonultunk a legtávolabbi szobába és teljes hangerővel megnéztük a Kék lagúnát, ami talán a valaha készült legnyálasabb film, de a célnak akkor pont megfelelt.

2016. február 27.

8 év

8 éves lett a blog. Nem ma, hanem már tegnapelőtt, de most kivételesen nyomós okom van rá, hogy nem tegnapelőtt írtam ezt meg: aznap éppen leterített a hányás-fosáshasmenés. De trükkösen visszadátumozom a bejegyzést tegnapelőttre :)
Megnéztem az egy évvel ezelőtti blogszülinapos bejegyzést és csak ismételni tudom magamat a levegőben lógó tavaszról, krókuszokról, tulipánokról, de főleg a sárról, a SÁRRÓL! Már nagyon-nagyon elegünk van belőle.

2015. december 23.

Áldott, boldog karácsonyt!

Mindenkinek boldog, békés ünnepeket kívánok ezzel a vidám karácsonyi dallal, amit Gaby Moreno, egy guatemalai, spanyol ajkú énekesnő ad elő és aki a nagyobbik-kisebbik fiam zenekarának nagy kedvence.


2015. december 6.

Magad uram – Adventben is

Meg voltam győződve arról, hogy a jó néhány éve elkészített és azóta mindig csak a szekrénybe tett, majd, ha eljött az ideje, onnan elővett adventi koszorú már velünk együtt ideköltözött Kisfaluba. De nem. Kerestem mindenhol, nem találtam, aztán Lajosom mondta, hogy ő Pesten látta. Ezek szerint tavaly adventkor nem volt koszorúnk(?). Hát idén kellett lennie.

2015. november 19.

Bakínó

Színes tavalyi bakjával, Damjanich tábornokkal igen elégedettek voltunk, hiszen két gyönyörű kiskecsót köszönhetünk neki. Akik amúgy kiválóan vannak, bár nőhetnének kicsit jobban is, de legalább szélesednek, szép kövérek mindketten. És állati jó fejek, bújósak, kedvesek. Biztos, hogy nagyon meg fogom őket siratni, ha eljön a végnapjuk.

Még pár őszi nap

Már csak egy pár nap van hátra az őszből, úgyhogy pont itt az ideje, hogy lecseréljem a blogruhát őszire. Igen, nagyon elhanyagolom mostanában a blogot, és ennek pont nem az az oka, hogy nem lenne miről írni. Éppen ellenkezőleg: annyi minden történik, hogy folyamatosan fáradt vagyok ahhoz, hogy megírjam. Pedig mindig motoszkál bennem, hogy ezt meg fogom írni, készítem is hozzá a képeket, aztán meg nem marad energiám. Sok az elmaradásom, igyekszem is pótolni, de hogy ne unatkozzatok, az összes elmaradt eseményt megelőzve rögtön le is fogom írni egy másik bejegyzésben a mai eseményt (amitől szintén nagyon elfáradtam, de akkor is).
És ha beköszönt a tél, ami állítólag a jövő héten már várható is, akkor eccercsak le fogom cserélni a blogruhát télire. És elmesélem a nyarat.

2015. szeptember 11.

Elmúlt egy év

Érdekes, ahogy telnek az évek, mennyire szembeötlő, hogy egy-egy nagy történelmi esemény mekkorát veszít a jelentőségéből. Vagy elnyomja valami sokkal jelentősebb, például most a menekültválság. Nem vagyok egy nagy híradónéző (mert annyira utálom a politikát), de az ötperces híreket meg szoktam hallgatni és ma egyszer sem hallottam megemlíteni, hogy szeptember 11-e van. A neten is csak icipici hírt olvastam róla. De ettől még nem feledkezhetünk meg róla, hogy évforduló van: házvásárlás évfordulója, a 14-edik.

2015. július 19.

Mert nem erről volt szó

Előrebocsátom, hogy ez a bejegyzés állatlevágásról fog szólni, így aki erre érzékeny, ne olvassa el. De ez nálunk hozzá tartozik az állattartáshoz.

2015. május 31.

Bekopog

Először csak megjelenik az ablakban, mindig abban az ablakban, ahol éppen én vagyok.

2015. május 28.

Vőlegények

Akárhogy is fáj, mert bizony fáj, Csokiból és Kormiból husi lesz. Elrontották: baknak születtek. Ahhoz viszont, hogy husik legyenek, herétlennek kell lenniük, hogy ne legyen büdös a húsuk. A herementesítésnek több útja is létezik és úgy tűnt, a legfájdalommentesebb a gyűrűzés. Így beszereztük az elasztrátor fogót és 100 gyűrűt (mert csak annyit adtak) és éppen kéthetes korukban megkapták a gyűrűket. Állítólag kb. két hét alatt fognak leesni a herék.

2015. május 21.

Parasztünnep

„Mikor egész nap áztatóan esik,
A dologból könnyen parasztünnep kerekedik.”
(Az idézet a Parasztünnep című CD-ről származik, ami az egyik zenész barátunk közreműködésével is készült.)

2015. május 12.

3 napos harcosok

Még csak 3 naposak és már harcoskodnak. Korminál (ő akadt el a születéskor) eleinte volt némi szopási probléma. Némi? Alig szopott, már egész vékonyka volt, mi pedig diktáltuk bele a lefejt tejet, fecskendőből. Közben pedig folyton odatettük cicire tőgyre, hogy hátha megy ez már magától is. És türelmünk rózsát termett: ma már önállóan, erősen, nagy mennyiségeket szopott. Második napja kihozzuk Színest legelni, mert már nagyon akart jönni és akkor kijönnek vele a picurkák is. Legtöbbet alszanak, de ha ébren vannak, már felfedező útra indulnak, na meg harcoskodnak és közben pusziszkodnak. A legnagyobb vesztes Pörc, aki ilyenkor meg van kötve, azért is hallatszik a háttérből a nyüszítése.

2015. május 10.

Színes nehéz napjai

Azt egyértelműen, már elég régen tudtuk, hogy Színes vemhes: rohamosan nőtt a pocakja és szépen ki is tőgyelt. Pihénél ezt még mindig nem tapasztaljuk, tehát még mindig ott tartunk: vagy vemhes, vagy nem. Színes pedig még a múlt héten elkezdett egyre kevesebbet enni. Lajosom azt mondta, hogy azért, mert már nincs gyomra: elnyomta a pocakja. Engem ez igen aggasztott, múlt szombaton találkoztunk Hasfelmetszővel, neki meg is említettem, de ő csak annyit válaszolt, hogy nem most kell ennie, hanem utána. Na, ezzel nem nyugtatott meg.

2015. április 12.

Április bolondja

Bolondos ez az április is, ahogy mindig szokott lenni, legalábbis időjárásilag mindenképpen bolond. Kezdődött azzal, hogy egyből elsején hógolyók potyogtak az égből. De ezrével. Kinéztem, azt láttam, kb. egy centis gömbök esnek, azt hittem jég, de azt csodáltam, hogy nem kopog. Nagyon intenzíven esett, és mégsem kopogott. Azért előkaptam a fényképezőt és kimentem. Akkor megnéztem őket közelebbről, kicsi, egy centis, tömörre gyúrt hógolyók voltak. A teraszon abban a pillanatban elolvadtak, a fűben is szinte csak a fényképezés erejéig maradtak meg.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...