2013. december 23.

Boldog karácsonyt!

Régebben is szokásom volt egy-egy karácsonnyal kapcsolatos zenét ide helyezni ilyentájt, ettől most sem térnék el. Tudtátok, hogy a Carol of the Bells eredetileg egy ukrán karácsonyi ének? Ez most mindenesetre egy angol verzió, a Libera fiúkórus előadásában, csengő gyermeki hangokkal és gyönyörű gyermekarcokkal. Ezzel kívánok idén is minden Olvasómnak áldott, békés, boldog karácsonyt! És mivel utána egyből Kisfaluba megyünk és maradunk is jó darabig ott, ugyanezzel a lendülettel boldog új évet is!

Irány a Facebook!

A tegnapi bloglelkesedésem ma is folytatódik és úgy döntöttem, végre kiviszem a blogot a Facebookra is. Régen volt itt a jobb oldalon egy dumaláda, amiről egy idő után úgy éreztem, hogy befulladt, így eltüntettem. És haladni kell a korral, manapság a fórumok legelterjedtebb helyszíne a Facebook, akár tetszik, akár nem. Így létrehoztam ott a blog oldalát, lehet egy-egy kis megjegyzést írogatni, na meg ki fogom linkelni az új bejegyzéseket. Tehát: Kövess Facebookon!


2013. december 22.

Két hét történései

Már több mint három hete nem jelentkeztem (hiányoztam egyáltalán valakinek??). Ennek a hosszú csöndnek két fő oka volt. A jobbik ezek közül, hogy két hetet töltöttünk Kisfaluban, net nélkül. Az elmúlt héten az ok viszont a rengeteg munka volt. Valahol nem bántam, hogy a főszerkesztőm ennyire hajtja, hogy most a Lap korábban jelenjen meg a szokásosnál, mert úgy gondoltam, akkor talán a két ünnep között többet tudok pihenni, de annyi plusz terhet rakott rám, hogy most úgy érzem, hiába a minden nap éjfélig tartó igahúzás, nagyon nagy a lemaradásom. Pedig ma (vasárnap!!) is dolgoztam a bejlgisütés mellett, meg még holnap is fogok. Karácsony alatt viszont nem leszek hajlandó. Utána pedig ismét szép hosszú időre elmegyünk Kisfaluba, tehát ígérni sem tudom, hogy eztán sűrűbben írok.

2013. november 28.

Őszi kert

Most már elég legyen a nyafogásból, itt az ideje írni valamit (el is távolítom gyorsan a minapi nyifinyafis bejegyzésemet). Bár az cseppet sem változott, hogy lassan már az idejét sem tudom, hogy mikor jártunk a falunk felé és még legalább egy hétig nem is megyünk. Viszont a kert őszi állapotáról már október eleje óta szerettem volna írni, azóta gyűjtöm hozzá a képeket is.

2013. november 13.

Kisfalusi szép hetek

Ugyan a burkolók azt ígérték, hogy a terasz felújítása egy hétig fog tartani, de ez végül három hétbe telt. Így kénytelen voltam én is jelentős időt Kisfaluban tölteni az állatokkal: pontosan három hetet.

2013. november 7.

Egy mese mind felett

Ma találtam ezt a videót és nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Ismét egy ütős érv a város kontra vidék csatában. (Bocsánat, hogy kilóg a videó a dobozból, ez van. Viszont lehet nézni teljes képernyős módban.)

2013. november 1.

Ezt megúsztuk

Még a disznólkodásunk idején mondta Kinga, hogy találkozott M.nénivel és valahogy szóbakerült, hogy mi folyik nálunk. Erre mondta is egyből M.néni: akkor be kell öltözni és jönni kell hozzánk, mert ez itt helyi szokás. De nem jött. Nem hallottam még erről, és tegnap végre nem felejtettem el megkérdezni tőle, hogy is van ez.

2013. október 31.

Színek tombolása

Nem szeretem az őszt. Nálam az évszakok sorában a legutolsó helyen kullog. Tudom, nagyon sokan szeretik, le is szokták írni, hogy a kedvenc évszakuk, de én nem szeretem. Az elmúlást jelenti, a fák, növények csupaszodását, halálát és a gyűlölt korai sötétedést. De egy dolgot el kell ismernem: gyönyörűek a színei, bár ez is az elmúlást jelenti. És valahogy az idei ősz még színpompásabb, mint máskor szokott lenni.

2013. október 30.

Nyári disznó

Már régen kitűztük a szombatot a most aktuális őszi disznóvágásunk időpontjának. Most egy pár hétvégén egyéb elfoglaltságunk lesz, tovább meg nem akartuk halasztani, hogy a hús sózása és füstölése nem csússzon bele a karácsonyba. Ugyan láttuk az jósolták, hogy szinte nyári meleg lesz, ami nem tesz valami jót a disznóhúsnak, de nem akartuk ettől még elhalasztani. Viszont fölmerült: miért is ne csinálhatnánk így az egészet az udvaron? Ez pedig annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk: ezentúl mindig így lesz. Hidegben is. Így nem koszolunk bent a házban. Egyedül az eső tud minket ebben megakadályozni, de reméljük, hogy nem fog. Majd megcsináljuk, hogy ne essen.

2013. október 24.

Rémek támadása

Nem is olyan régen, alig egy pár éve még csak elcsodálkoztunk a narancssárga alapon pöttyösön: jé, milyen sok pötty van rajta! A fekete alapon piros pöttyösről meg el nem tudtuk képzelni, hogy az miféle bogár lehet. És talán kb. másfél éve hallottam először ezt a nevet: harlekin katica. Azóta viszont már nagyon sokszor hallottam, sőt, sajnos nagyon sokszor találkoztam velük. És újabban új néven hallom őket emlegetni: rémkatica.

2013. október 22.

Őszi Munkák

Keményen benne járunk az őszben, még ha az idő annyira szép is, amennyire. De a naptár, na meg a gyűlölt korai sötétedés már azt mutatja, hogy benne vagyunk. Éppen ezért szombaton eljött az ideje a Közös Őszi Munkáknak. Na meg azért is, mert már tavaly decemberben ezt az időpontot tűztük ki és írtuk föl a naptárra.

2013. október 16.

Párkány

Nem sokat tudtam idáig a párkányi vásárról. Fiatal koromban (vagy inkább még gyerekkoromban?) sokan mentek ide, mert azt mondták, érdemes: olcsón lehet ruhaneműket, elsősorban gyerekruhát, és cipőt venni. Akkor még híd sem volt, komppal jártak át az érdeklődők a Dunán. Valahogy én sosem jutottam el, nem tudom, miért. Később pedig már nem volt olyan olcsó a ruha, a cipő, már nem lett „divat” ide járni. De valahogy mindig piszkálta a csőröm, milyen is lehet, ezért kapva kaptam Szántóvető meghívásán.

2013. október 14.

Babázott

Pénteken édes jó Lajosom kitalálta, hogy áztassak be füstölt oldalast meg babot, így szombaton, ahogy odaérünk Kisfaluba, egyből begyújthatunk a sparheltba és már főhet is a bableves. Én pedig, mint mindig, szót fogadtam neki – amit aztán rendszerint meg is bánok. Először csak az oldalast áztattam be, még pénteken délelőtt, arról este leöntöttem a vizet, friss vizet öntöttem rá és beleöntöttem a babot is.

2013. október 11.

Magállapotok

A múltkori keddi szombat óta még mindig nem jártunk a falunk felé, így nem tudok róla mit írni. Ezért írok másról. Egyébként ez az áldatlan helyzet úgy tűnik, meg fog változni. Egyből holnap, mert holnap végre megyünk, igaz, csak délután, viszont cserébe csak hétfőn délelőtt jövünk vissza. Viszont utána felpörögnek az események: az előzetes tervek alapján jövő szombaton, azaz 19-én lesznek a faluban a közös őszi munkák, rá egy hétre pedig disznót feldolgozunk. És a tavaszi füstölés olyan jól sikerült, hogy most már a kolbászt is magunk tervezzük füstölni, ehhez viszont ott kell majd maradnunk egy jó néhány napig (esetleg egy egész hétig??) a faluban. De a dolgok (és tervek) jelenlegi állása szerint én még ezt alaposan meg fogom fejelni. Ugyanis itt Pesten már nagyon muszáj lesz felújítani a teraszt, még a fagyok előtt. Ez pedig majd mindenféle rétegek lefektetésével jár, amiknek kötni kell, tehát nem lesz tanácsos rájuk lépni. Ezt az embereknek még meg lehet magyarázni, sőt, az állatoknak is, de az emberek nagyobb eséllyel fogják betartani. Így önként vállaltam, hogy az állatokkal együtt a munkálatok idejére kisfalusi száműzetésbe fogok vonulni.

2013. október 1.

Egy tökéletes szombat – kedden

Mostanában esélyünk sincs arra, hogy hétvégén Kisfaluba menjünk. Ez nem panasz, mert ennek az az oka, hogy egyéb, nagyon is jó programjaink vannak. Viszont azért néha oda is kell látogatni, ha másért nem is, leszedni a termést. És megtehetjük, hogy hétköznap menjünk, így mentünk múlt héten kedden két napra. Lajosom lemondta a munkáit, én pedig vittem magammal – na ezzel gond is volt, mert bizony nem tudtam annyit foglalkozni velük, mint az szükséges lett volna.

2013. szeptember 21.

Én kis pálinkám

Arról már meséltem, hogy idén fantasztikus a gyümölcstermés. Ennek egyik következménye, hogy rengeteg lekvár és gombóc főtt a szilvanapon. Másik következmény, hogy szintén rengeteg lekvár került a kamrapolcra is nálunk. És még ezek után is rengeteg volt a gyümölcs. Adta magát, hogy mi legyen belőle: pálinka. Vagyis első lépésben csak cefre.

2013. szeptember 12.

Újabb szilvarekordok

Az már régen, a nyár folyamán látszott, hogy az idei Szilvanapokra nem lesz szükségünk kívülről hozott szilvára, olyan sok terem Kisfaluban. Minden fa roskadásig tele volt szilvával, mindet alá kellett támasztani, mert különben az ágak letörtek. Bár az is igaz, hogy amelyek alá lettek támasztva, azok az ágak utána törtek le. Így van ez a faluban: néhány (2-3-4) évente hatalmas szilvatermés van mindenhol, amiben aztán megszakadnak a fák és a többi években alig hoznak termést. Az idei a bőtermőnek ígérkezett. Aztán ez mégis veszélybe került.

2013. szeptember 11.

12 év

Éppen elhatároztam, hogy ma már tuti elmesélem a Szilvanapot. Aztán reggel a 6 órás hírekben, félkómás állapotban hallottam, hogy ma szeptember 11-e van. El is gondolkodtam: valamiről nevezetes ez a nap, de miről is? Szerencsére később, már ébren is hallgattam a rádiót és jobban odafigyeltem a hírekre, akkor mondták, hogy ma van a terrortámadás évfordulója. Tényleg! 12 éve vettünk egy házat! El is feledkeztünk róla, de teljesen.

2013. szeptember 5.

Utolsó nap

Eljött ez is, az idei utolsó nap is. Mármint a nyári kisfalusi tartózkodásunk utolsó napja. Hiszen már nincs is nyár, javában ősz van. Az éjszakák hidegek, hűvös szelek járnak és ha szemernyi kétségem lett volna, az első krizantém-bimbók azt eloszlatták.

2013. augusztus 30.

Kertem

Tavasz óta nem meséltem semmit a kertről, itt van már éppen az ideje. Az idei év, pontosabban az idei nyár történései nagy általánosságban nálam is igazak: a hűvös, csapadékos júniust nagyon forró és nagyon száraz július és első augusztus követte. A különbség talán csak annyi volt más tájegységekhez képest, hogy amikor augusztus közepén elkezdtek sorban érkezni a hidegfrontok, akkor több helyen jó esőt is hoztak, de nálunk szinte csak csöppeket. Azoktól még ugyanúgy kellett locsolni.

2013. augusztus 22.

Fáradt vagyok

Tegnap óta Pesten vagyok. Nem kell megijedni, ez csak egy röpke városlátogatás, anyuka-pátyolgatás okán és holnap délelőtt már megyek is vissza Kisfaluba. Viszont feltűnt valami: amikor Pestre érkezem, aznap hulla fáradt vagyok, nem vagyok képes csinálni semmit. Amikor ugyanezt a távolságot megteszem Kisfalu felé, akkor kipattanok az autóból, program program hátán, sütünk-főzünk, megyünk mindenfele, este pedig még egy baráti összejövetel is belefér, mégsem érzem magam fáradtnak. Csak az lenne az oka, hogy ma reggel rég nem ismert hangra: repülőzajra ébredtem? Nem hiszem, mert már tegnap is fáradt voltam. Egészen egyszerűen Pest fáraszt, Kisfalu pedig feltölt.

2013. augusztus 10.

Nyaraltunk

10 éve nem voltunk nyaralni, de idén igen. Erdélyben voltunk, azon belül Székelyvarságon, egy 800–1000 méter magasan fekvő faluban. Csupa olyan helyen jártunk, ahol a turisták nem nagyon szoktak: megnéztük többek között Székelyszentlélekről indulva a Jézus kilátót (sokkal inkább érdekesnek nevezném, mint szépnek), és a homoródalmási Orbán Balázs barlangot, miután végigmásztunk a Vargyas-szoroson. És ha már ott voltunk, vettünk is néhány dolgot.

2013. augusztus 7.

Hídnap 2013

Most szombaton, lévén augusztus első szombatja, került megrendezésre a Hídnap, lánykori nevén halászléfőző verseny. Most a szervezésben én egyáltalán nem vettem részt, mivel nyaraltunk (ezért is tűntem el, erről majd mesélek még), és a nyaralásból úgy jöttünk előre tervezetten haza, hogy beessünk a Hídnapra. Éppen csak szombat délelőtt segítettem kipingálni az idei ajándékokat (edényfogókat), aztán pattantam is a bringára és irány Szlovákalu!

2013. július 21.

Első kisfalusi tekebajnokság

Volt régen Kisfaluban egy kukoricagóré, amit a nevének megfelelően kukorica tárolására használtak. Aztán a helyi téesz megszűnt, a góréban nem tároltak többet kukoricát. A hajdan szebb napokat látott építmény oldaláról szépen lassan lefoszlott a drótháló, a tetejéről leröpült egyre több pala. A lyukas tető alatt viszont megmaradt a masszív betonváz.

2013. július 17.

Csak 10 százalék

Van nekem egy ezer (vagyis majdnem húsz) éves bringám, váltós, olasz. Minőségben az olasz valahol a kínai és a jó között van. Ebből legalább lehet körülbelül jó bringát csinálni, ha az ember (vagy inkább a férje) kicseréli rajta a kormányt, ülést, féket. Ez megtörtént az én bringámmal is és a majdnem húsz év alatt nyüstöltem is rendesen. Nem nyáron Pesten, nyáron pedig Kisfaluban ez a legfőbb közlekedési eszközöm. Ez meg is látszik rajta: ütött-kopott és sáros a váza. Ami nem látszott, csak érződött rajta, az a belső kopás. A kerékagyak és a hajtómű először kopogtak, aztán nem kopogtak, ezzel jelezve, hogy lassan elfogytak bennük a csapágygolyók. Ezzel párhuzamosan a bringa egyre nehezebben gurult. Míg végül idén tavasszal odáig jutottunk, hogy már esélye sem volt gurulni: a lánc annyira megnyúlt, a fogaskerekek annyira megkoptak, hogy már pörgött a lánc a fogaskerekeken. Kimondtam az ítéletet: a bringa nagyjavításra szorul!

2013. július 12.

Falunapok sor(r)a

Sorban egymás után két Falunap is volt, egy hét különbséggel. Az első Kisfaluban, már majdnem két hete, a második Szlovákfaluban, már majdnem egy hete. És én még egyikről sem meséltem, de ennek nyomós oka van. Az egyik ok, hogy a két Falunap közötti hetet egy távoli vidéken töltöttem, a másik, hogy egy hét múlva már nagyon készülünk a nyaralásra, addig pedig még rengeteg munkát be kell fejeznem, enélkül nem indulhatok el.

2013. július 9.

Vagyok

Vagyok, csak éppen egy pillanatnyi időm sincs írni. Pedig rengeteg minden történt azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Türelem, türelem.

2013. június 26.

Még mindig a kígyó éve

Éppen néhány napja annak, hogy Rozi, akiről már köztudott, hogy minden, de minden állatot szeret, megfogni is, megkérdezte tőlem, hogy melyik állattól félek a legjobban. Rövid töprengés után azt feleltem, hogy a krokodiltól, de a kígyók sem a barátaim. Másnap pedig ott volt. A kígyó. Majdnem az ajtóban, fönt a teraszon. Nem volt nagy, megbújt a fal mellett, észre sem vettem volna, ha Pörc nem szaglássza állandóan.

2013. június 24.

Vegyétek, vigyétek!

Nem voltam benne biztos, amikor a legutóbbi bejegyzést írtam, hogy jól teszem-e. Nem lesz-e hencegős, felvágós, bibibís. És úgy tűnik, nem az lett, mert meg tudtam mindenkinek mutatni, hogy minden napban észre kell venni a jót. Lily vetette föl, hogy akár lehetne ez egy játékindító bejegyzés is, és miért is ne lehetne? Régebben voltak ilyenek és szerettük őket.

2013. június 21.

Az élet apró örömei

1. Reggel madárdalra, és nem autó- és repülőgép zajra ébredni, egy nagyot nyújtózni az ágyban és megállapítani, hogy de jó, hogy itt vagyok. Mondjuk üröm az örömben, hogy sokáig nem lehet nyújtózkodni, mert kelni kell, hogy meglocsoljam a kertben a rengeteg gaz mellett az egyre több mindent, ami szívós munkám eredményeképpen kibukkan a gazból.

2013. június 19.

Itt vagyok végre!

Tegnap megérkeztem, egy elég viszontagságos út után. A viszontagságot leginkább a meleg okozta, kisebb részben pedig még az is, hogy megálltam Szlovákvárosban Hasfelmetsző rendelőjénél, hogy a már május óta illegális kutyám végre újra megkapja a legalitását (gyengébbek kedvéért: be lett oltva).

2013. június 16.

Szórjuk a pénzt

Két dolgot vettünk mostanában a neten, mindkettőt azzal a felkiáltással, hogy próbáljuk ki, ennél több pénzt is dobtunk már ki az ablakon. Már mindkettő meg is érkezett, az egyiket még ki sem bontottam, a másikat viszont már használatba vettük, így erről már kijelenthetem, hogy nem volt pénzkidobás.

2013. június 14.

Eperke


Szedtetek már epret nagy tételben? Amikor még tanítottam, a gimnáziumból minden nyáron diákok mentek nagy örömmel az akkor még létező NDK-ba eperszedő táborba. Aztán aki egyszer elment, soha többet nem lehetett rábeszélni, hogy még egyszer elmenjen. Kínlódtak végig, már nem tudták, hogy szedjék az epret, ülve, fekve, hajolva, guggolva. Szerencsére minden évben voltak elsősök, akik ezt nem tudták és elmentek.

2013. június 13.

Költözünk! Költözünk?


Itt jobboldalt ezt mutatja a számláló, amikor éppen ezeket a szavakat pötyögtetem:
Mivel azt tudom, hogy ez nem igaz, a számlálót el is távolítom. Azt viszont még nem tudom, hogy mikor is költözünk.

2013. június 11.

Felnőttek mind

Felnőttek mind a fiaink. Vasárnap a kisebbik fiatalabbik is átlépte a felnőttkor küszöbét: 18 éves lett. Jaj! De ez nem csak szörnyű hír, hanem felemelő is, amit meg kellett ünnepelni. Mivel az ünnepeltnek az volt a kívánsága, hogy ne legyen ez nagycsaládos ünneplés (nem elleneztem), Kisfaluban ünnepeltük meg szűk családi körben. A szűk családi kör az utóbbi időben már öt főt jelent, mert jó ideje szorosan hozzánk tartozik idősebbik fiunk barátnője is.

2013. június 7.

A Z-nek(ar)

A Zenekar idénre is betervezett egy kisfalusi hétvégét, amit két okból időzítettünk június elejére. Az egyik ok a bébibumm: az egyik tagnál még a nyáron baba fog születni – ám éppen ők nem jöttek el, a kispapa betegsége miatt. A másik ok, hogy azt hitték, amit mi mindannyian: hogy júniusban nyár van.

2013. június 3.

Más szemével

A múlt héten elmeséltem, hogy milyen volt a nálunk megrendezett L-találkozó és másnap a búcsú és azt is, hogy G. volt az egyetlen rokon, aki ottmaradt a találkozó után és részt vett velem a misén. Ő a nagy családi krónikás és ő is megosztotta a  rokonokkal hétvégi élményeit. Engedélyével, kissé megszerkesztve (a családi vonatkozásokat kihagyva) ezt most közzéteszem itt, hogy lássuk: milyen Kisfaluban lenni más szemével. A beszámolót frissen hazatérve, tehát még múlt vasárnap írta és ezzel végre megkaphatjátok a hőn áhított esőűző boszis fotókat is.

2013. május 31.

Itt is második…

Annamariehoz hasonlóan én is másodszor kaptam meg ugyanazt a blogdíjat. Először Zsuzsától, most pedig Annamarietól. Zsuzsától azért, „csak mert nagyon tetszik a blogja és a gondolatai’, Annamarietól pedig azért, „hiszen talán ő a legrégibb és legkitartóbb olvasóm”.

2013. május 30.

Búcsú


Kiegészítő programot is ígértem a hozzánk látogató rokonoknak: aki kitart vasárnapig, megismerheti a kisfalusi búcsút.  Ami nem több, mint a mise, de az legalább különleges: a szomszédos falvak egyházközségeinek tagjaiból alakult kórus szokott énekelni. Majd a mise után a falusiak a kórust vendégül szokták látni. Végül a rokonságból csak G. maradt, de róla pontosan tudtam, hogy érdekelni fogja a mise és nem is csalódtam benne. Így indultunk el ketten vasárnap valamivel 11 után a templom felé.

2013. május 29.

Ismét-L

Három évvel ezelőtt annyira jól sikerült a nálunk megrendezett L-találkozó, hogy a rokonok hangosan követelték, hogy legyen még máskor is ilyen Kisfaluban. Azóta is persze minden évben sor került a találkozóra, hol itt, hol ott, idén viszont már tényleg idejét éreztük, hogy meghívjuk őket hozzánk. És eljöttek! Nem voltunk annyian, mint 3 éve, de azért most is összejöttünk 21-en. Ki korábban, ki később érkezett; ki hamarabb elment, ki tovább maradt, de mindenki úgy egyeztette az egyéb programjait, hogy beleférjen a nem olyan közeli kisfalusi látogatás. És ha már ott voltak, visítottak is buzgón, nem is egyszer.

2013. május 24.

Tábor

Kinga ötéves kislánya, Rozi, finoman szólva is erősen el van kényeztetve, nem csak az anyukája, hanem a nagymamája, Ica által is. De szerencsére Kinga ezzel tisztában van és jól tűri, ha ezt az orra alá dörgölöm. Sőt, nem csak dörgölöm, hanem igyekszem tenni is ellene: ha együtt vagyunk, mindig rászólok, hogy ne kényeztesse azt a lányt! Egyszer pedig kijelentettem: a legjobb lenne, ha antikényeztető táborba jönnének hozzám egy hétre. Rozi ez ellen élénken tiltakozott, naná, sőt, kijelentette, hogy soha életében nem akar táborba menni. Mégis úgy alakult, hogy a pünkösdi hétvégén ez a tábor megkezdődött.

2013. május 23.

Az hogy van?

Van a blogspotnak saját statisztikája, aki itt blogol, biztos ismeri. Időnként megnézem alaposabban, mint most is. Nagyon érdekel „A forgalom forrása” című rész, hogy ki honnan jön ide. Mint általában, most a legtöbb idekattintás Piszkétől és Annamarie-tól jön, őket egyből követi a Google, leginkább „én kis falum” kulccsal, ki hitte volna. Viszont a Google után egyből egy olyan oldalt említ (ezen a héten 31 ideirányítással), amit nem ismertem, rákattintottam, és egy szexoldal! Nyilván nincs rajta semmi hivatkozás a blogom felé. Hogy van ez? Ilyen csúnyaságra adta a fejét a blogspot, hogy így irányít a szexoldalra? Vagy maga a szexoldal csinálja ezt? Ezt szorosan három olyan oldal követi, amelyek linkjében csak egy-egy szám tér el egymástól, ezek az oldalak viszont nem is léteznek (404). Mi van itt?

2013. május 22.

A kis bicebóca

Hiába tetszett az nekünk a múltkoriban annyira, hogy ott tölthettünk Kisfaluban két hetet, iskolás gyerekünket magára hagyva és hiába gondoltuk, hogy a nagy sikerre való tekintettel ezt megismételjük, és hiába, hogy az említett iskolás gyermekünk azt mondta, hogy tőle menjünk csak nyugodtan, mégiscsak ő köpött bele a levesünkbe. Holnap lesz már két hete, hogy egy kézilabda edzőmeccsen csúnyán megrándította a bokáját, annyira csúnyán, hogy erre még a sebészeten is azt mondták, hogy nagyon csúnya és rögtön fekvőgipszet is adtak rá. Akkor ez csak egy hétig tartó ideiglenesnek tűnt, de egy hét után meghosszabbították még egy hétre. A mindenféle gipsz pedig összesen hat hétig lesz rajta. Egy begipszelt gyermeket pedig csak nem hagyhatunk magára, főleg egy fekvőgipszeltet.

2013. május 15.

Kölnivíz

Már a múlt héten figyeltem, hogy az utcára ültetett kis szilvafáknak, amiket tavaly télen ültettünk, és nagyon szépen meglombosodtak azóta, az ágvégi levelei pödörödnek. Most pedig láttam rajtuk mindent: tetvet, hangyát, feltehetőleg molykukacokat. Valamit tenni kellett. Első lépésben szappanos vízre gondoltam, az tavaly nyáron nagyon bevált a nektarinfán.

2013. május 10.

Hajtakaró

Amikor elültettük a Szántóvetőtől kapott málna- és szőlőtöveket, meg kellett jelölni, hogy hol vannak. A málnákat személyesen Szántóvető metszette vissza egészen a földig, a szőlőket pedig eleve úgy kellett elültetni, hogy csak egy szem látsszon ki a földből. Nem volt elég karónk, így Lajosom az idén lemetszett gyümölcsfa ágakból vágott le karódarabokat. Már amikor ültettük a szőlőt, akkor gondoltam is, hogy ezek még milyen élő vesszők, lehet, hogy kihajtanak. És lám, a szőlő mellett látszik is, hogy hajt a karó. Hajtakaró.

2013. május 9.

Dézsa vü

Nem először nevelek parlagfű-palántát, de legalább sem annak idején, sem most nem direkt teszem. Nyilván akkor kerültek a paradicsom- és paprikapalánták mellé, amikor földdel töltöttem fel a tövüket, méghozzá jó, kisfalusi, Pasztyi-kertből való földdel. Valószínűleg akkor hoztam parlagfű-magot is. Néztem én, hogy néhány paprika mellett van kósza paradicsom is és ember legyen a talpán, aki apró palántakorukban meg tudja különböztetni a paradicsomot és a parlagfüvet. De csakúgy, mint tavalyelőtt, most is a parlagfű sokkal erőteljesebb fejlődésnek indult, mint a többiek és hamar kimutatta a foga fehérjét.

2013. május 8.

Tavaszrobbanás

A hosszan elhúzódó tél után várható volt, hogy ha végre beköszönt a tavasz, nagyot fog robbanni és ez így is történt. És nagyon szerencsések vagyunk, hogy a robbanás két hete alatt pont végig Kisfaluban tartózkodtunk, így végig tudtuk nézni az egészet.

2013. május 6.

Megfüstölve

Eltartott egy ideig, mire összeállt a füstölő. Az eredeti terv úgy szólt, hogy még itt, Pesten összeáll, úgy utazik le két hete vasárnap Kisfaluba, de ez nem jött össze. Tehát vasárnap a füstölőház vasai darabokban, a rávaló farostlemezek, a sóból csak aznap délelőtt kiszedett húsok, meg még sok egyéb dolog (pl. palánták) mellett mi és a két állatunk zsúfolódott be az autóba, így indultunk el azzal a tervvel, hogy egy hétig maradunk ott, de azt már tudjátok, hogy ebből szerencsésen kettő hét lett, de a két hét majdnem kellett is a füstölésre.

2013. április 30.

Nyugalom? Hol?

Múlt szerdán éppen lent voltam a wifinél a Faluházban, amikor jöttek ketten, hogy a polgármestert keresik. Eligazítottam őket, de még egy darabig elidőztek és a hölgy megjegyezte: milyen nyugalom van itt! Itt? Nyugalom? Amióta itt vagyunk, folyamatosan történik valami. Zajlik az élet rendesen. Hoztam magammal horgolást is, újságokat is, van könyvem is, de összesen egyszer vettem még a kezembe az egyik újságot és elolvastam benne két cikket. Semmi időm nincs másra, egyfolytában pörgünk.

2013. április 19.

Füstölög

Lajosom füstölög. A szó szoros és átvitt értelmében is. Füstölög azon, hogy nem jól füstölög.
Az utoljára feldolgozott disznóból félretett, azóta sóban forgó húsdarabokról már akkor tudtuk, hogy nagyon valószínű, hogy a szokásos füstölő bácsink már nem fogja elvállalni, ilyenkor ő már nem füstöl. Akitől a disznót vesszük, ő fölajánlotta, hogy megfüstöli, de Lajosom azt mondta: majd inkább ő! Neki is látott a kutakodásnak, anyagbeszerzésnek. Először is kreált egy füskészítő berendezést. Ehhez szüksége volt némi vasanyagra (az mindig van a háznál, komplett vastelep vagyunk), csövekre és egy akváriumba való levegőpumpára. A vasakat össze-vissza hegesztette, az aljára tett keményfa fűrészport, meggyújtotta, a keletkező füstöt pedig ezzel a levegőpumpával kifújatta a hegesztett vasra hegesztett csövön.

Ilyen volt – ilyen lett

Mondták is sokan, de magunktól is tudtuk, hogy a fa idővel sötétedik. Mégis megdöbbentő, hogy már 7 év alatt ekkora változás lett a födémben.

2013. április 13.

Kertindulás

Bár még korai kertindulásról beszélni, mert még egyáltalán nem indult meg a kert, legalábbis a vetemény. A fákról már a múltkor elmeséltem, hogy megmetszettük őket a március közepi télben. Aztán, mint tudjuk, a tél folytatódott április elejéig és az józan ésszel is várható volt, hogy ha egyszer netalán még idén is lesz tavasz, akkor a természet majd robbanásszerűen fogja utolérni magát. És mindenhonnan azt lehet hallani, hogy ha jön a nedves meleg, az majd milyen kedvező lesz a gombáknak, elsősorban a gyümölcsfákon a moníliának és idén a megszokottnál is sokkal fontosabb emiatt a lemosó permetezés. Amit mi sosem szoktunk. De idén nagyon megijedtem ettől és mindenképpen meg szerettem volna ejteni. Mivel volt is réz-oxikloridom, és múlt vasárnap végre eső sem esett, meg a szél is alig fújt, sikerült is ezt véghezvinni, aminek nagyon örülök.

2013. április 11.

Hangos zsongás

Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra mér elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.

2013. április 8.

Téli tavaszi szünet

Most már talán tényleg végre úgy tűnik, mégiscsak egyszer idén is magához tér a tavasz, de én még el vagyok maradva a húsvéti beszámolóval. Húsvét, mint minden évben, is a tavaszi szünetbe esett, de az időjárás egyáltalán nem volt tavaszi. Nagypénteken indultunk útnak, de nagyon óvatosan, mert aznapra jósoltak esőt is, havat is, havas esőt is, ónos esőt is, vagyis semmi jót. Indulás előtt meghallgattuk a rádiót, ahol be is mondták, hogy a szokásos útvonalunkon nagyon lelassult a közlekedés, mert elakadtak a kamionok. A legrosszabbtól, az ónos esőtől tartva gyorsan eresztettem egy telefont Icáéknak, akik nagy mázlistán már előző nap megérkeztek, de Kisfaluban akkor éppen havas eső esett. Pár perc múlva aztán Ica visszahívott, hogy most meg nagy pelyhekben esik a hó. A történeti hűség kedvéért: aznap március 29. volt.

2013. április 4.

Dióhéj

Jaj, de el vagyok maradva. Kéne írnom a hétvégéről, a tavaszi szünetünkről. Erről a különös tavaszi szünetről, amikor hol csak fáztunk, hol áztunk is, ez utóbbit nem csak esőben, hanem hóban is. Meg kéne írnom a hősies nyusziról, aki télen is elhozta az ajándékait. Meg arról, hogy miket sütöttünk-főztünk, meg hogy de jó volt mégiscsak, a téli idő ellenére. De mentségemre szóljon, hogy kedden még Kisfaluban voltunk és holnap már ismét ott leszünk, mert most szombaton, akármi is esik az égből, már végre tényleg tavaszi zsongunk. A két ottlét között pedig csak a munka, pihenésképpen pedig a palánták tűzdelése. Majd írok a jövő héten. Remélem.

2013. március 24.

Pedig dehogy

December végén azt hittük, hogy március közepén lehet tavaszi zsongani, pedig dehogy. Március közepén mi még a jobb helyén voltunk az országnak, nem ott, ahol emberek napokat töltöttek bezárva az autóikban a hófúvásban és nem ott, ahol még több napig nem volt villany.

2013. március 22.

Szarvasbikacsorda

Múlt szombaton átsétáltunk Szlovákfaluba, az indok az volt, hogy sajtot vegyünk, de különben meg miért is ne sétáltunk volna át? Olyan igazi téli jó csípős, szeles, sétálós hideg volt, már csak foltokban hóval. Már majdnem a határnál voltunk, amikor megláttuk őket. Kb. 30-an voltak és nem zavarta őket, hogy jövünk, igaz, Pörcöt pórázra fogtuk és igyekeztünk csöndben maradni. Ettől függetlenül biztosak voltunk benne, hogy hamar észrevettek minket, mert a szél tőlünk fújt feléjük. Mégsem mozdultak.

2013. március 21.

Néma zsongás

Amikor elkészítettük az idei naptárt és már előre bejelöltük rajta az időpontokat, még nem tudtuk, hogy a kacsintgató tavaszt március idusán olyan cudar tél követi, amilyet egész télen nem láttunk. A Tavaszi Zsongáshoz akkor nagyon megfelelőnek tűnt a háromnapos hétvége középső napja, hiszen tavaly is ilyenkor tartottuk és akkor leégett a nyakunk. De a mostanra ígért, havas, éjjel fagyos időjárás nem úgy tűnt, hogy kedvezne a tervezett növényültetéseknek, így az eseményt lefújtuk, vagyis elhalasztottuk. Egy héttel. Most pedig, egy héttel később még mindig a foga fehérjét készül mutatni a tél, így ismét halasztunk, ezúttal két héttel, mert Húsvétkor már mégsem zsongunk.

2013. március 14.

Csakazértis tavasz

Újra támad a tél, nem is kicsit, pedig februárban minden időjós azt mondta, nem lesz több támadás már. Meg egyébként is: nem vártuk már ezt, olyan finom volt a meleg tavaszi napsütés, olyan jóleső. Nem csak nekünk, hanem a növényeknek is. Kisfaluban a martilapu, amit tavaly ültettem át a kert aljából, már a februári hó alatt elkezdett virágozni. Aztán a langymelegben, két hete már nem csak hogy virágzott, hanem szépen meg is bokrosodott.

2013. március 10.

Beneveztem

Beneveztem magam egy blogversenyre. Nem szoktam ilyet csinálni és most sem a dicsőség hajt, sokkal inkább a vágy az utazásra. Mert nagyon szeretek utazni, és ritkán tehetem meg, eltekintve attól, hogy majdnem minden hétvégén Kisfaluba utazom. Ez viszont egy nagyobb léptékű dolog. Ez egy nemzetközi verseny, aminek a 16 győztese (az egész világról 16!!) életet, lakóhelyet és blogot cserél egy másik győztessel júniusban 10 napra. Összesen ennyit lehet eltölteni a másik országában és tanulni az ottani emberekről, kultúráról, ételekről és környezetről. Minderről pedig természetesen írni kell a blogbejegyzéseket.

2013. március 7.

Disznóságok

Sok disznóság próbálta nehezíteni a mostani kolbászgyártásunkat, szerencsére nem sok sikerrel. A disznóságok sora ott kezdődött, amikor pont egy héttel a tervezett időpont előtt az egyik állandó résztvevő és felesben feldolgozó, Egyik kedves rokon igazolást szerzett a hiányzásához, a férjével együtt. Hiányukat seperc alatt pazarul pótolták a fiuk és a menyük személyében. A második nagy disznóságot a Folyó követte el azzal, hogy három éve nem látott módon megduzzadt, sőt ki is öntött, annyira, hogy a Szlovákfaluban levő hidat a múlt héten le is kellett zárni. Így is el tudtuk volna hozni a disznót, de km-ben is és időben is jelentős kerülővel. Ám szerencsére végül ez sem fogott ki rajtunk: a tetőzés megvolt, a Folyó gyorsan elkezdett apadni és pénteken kaptuk a hírt, hogy aznap reggel újra megnyitották a hidat. (Egyébként a sokak által ezerszer szidott és nemszeretett Facebook-on kaptuk a Folyó állapotáról a múlt héten az összes információt, mivelhogy jelentős számú szlovákfalusi ismerősünk van fönt a közösségi oldalon.)

2013. március 1.

Most már kocsma

Múltkoriban a fiúk segédkeztek egy költözésnél és egyből le is csaptak négy fölöslegessé váló, plafonig érő, fából készült polcra. Azzal a lendülettel le is vitték őket Kisfaluba (ez volt az egyik alkalom, amikor én nem tartottam velük) és el is helyezték őket: kettőt a sarokba állítva a nappaliba, kettőt a sarokba állítva a hálószobába. Ha jól tudom, eredetileg könyvespolcok voltak. Annak is megfelelnek persze, de elég mélyek, sokkal mélyebbek, mint a könyvek szélessége, így alkalmasak egyéb dolgok tárolására is. Ez nagyon is jól jön, mert ahogy egyre jobban lakjuk be a házat, egyre több a holmink.

2013. február 27.

5 év

5 éve írom a blogot. Elképzelésem sincs, hogy miért pont Ákos nevenapján kezdtem el írni, de ez segít, hogy sose feledkezzem meg az évfordulóról.
Megváltoztatta az életemet, igen. Nem nagyon, de megváltoztatta. Azóta jártamban-keltemben sokszor arra gondolok: ezt meg kell írni a blogban! És ha meg kell írni, akkor megfelelő fényképet kell készíteni hozzá. Így sokkal többet fényképezem. Azután a dolgot vagy megírom, vagy sem, de a fénykép megmarad. És nem csak Kisfaluban van ez így, sokszor máshol is eszembe jut egy-egy téma, amit jó lenne megörökíteni.

2013. február 24.

Pillanatképek a télutóról

Beszámoló Jégtörő Mátyás napján, egyben Pörc második szülinapján.
Ismét tele voltunk hétvégi programokkal, de egy nyúlfarknyi kisfalusi látogatás szükséges volt, ez gyakorlatilag 24 órásra sikeredett: péntek déltől szombat délig. Két okból mentünk. Az egyik, hogy már két hete nem voltunk, és föl akartuk valamennyire fűteni a házat, ami már az idei tél szokásához híven 4 fokosan fogadott minket. A másik ok, hogy jövő héten esedékes, ezen a télen második disznóvágásunkhoz fölmérjük, hogy mennyi fűszer és egyéb szükséges kellék maradt meg az őszi vágásból. Mindkét feladatot teljesítettük és az időjárás-előrejelzést tekintve (mely szerint jövő héten már melegedés várható) már nem szórtunk sót a lefolyókba, csak a vizet engedtük le.

2013. február 21.

A kígyó éve

A vietnámi (és a kínai) naptárban február 10-én köszöntött be az újév, a kígyó éve. Mi egy vietnámi családtól kaptunk meghívást Holdújév ünnepi ebédre, sajnos nem Vietnámba, csak ide Pestre. Úgy gondoltam, ajándékba olyan dolgot kéne vinni, ami valamiképpen kapcsolódik a kígyóhoz.

2013. február 20.

Nyomolvasó

Most, hogy még a tél elvégzi egyik utolsó, de már igen gyenge támadását, megmutatom, milyen nyomokat láttunk az utolsó ott-tartózkodásunkkor. A múltkor már mutattam őzlábnyomot és szarvaslábnyomot, most mutatok mást is.

2013. február 12.

Pöttyös csésze kapható!!

A múlt héten láttam meg a madaras áruházban ezt a csészét, és igen, rámköszönt. Akkor még csak odáig jutottam, hogy a telefonommal lefényképeztem, mert minek már nekem még egy, még ha ezer évig vadásztam is ilyenre, pont ilyenre, fehér alapon piros pöttyösre?? Hiszen kaptam én a múltkor kettőt is, így aztán a letört fülűvel együtt már három van!

2013. február 11.

Házigazdamarasztaló

Nagyon elmarad mostanában a blogírás, ennek pedig két nyomós oka van. Vagyis három, de ebből kettő szorosan összefügg. Az egyik ok, hogy nagyon sokat kell dolgoznom, de a fő ok az, hogy nagyon elmarad mostanában a Kisfaluba látogatásunk is, mert (ez a harmadik ok) rengeteg egyéb remek programunk van. Lajosom időnként még csak-csak elment a faluba fűteni egy-egy éjszakára, ha nagyon hideg volt, de hosszasabban idén összesen még csak kétszer voltunk ott, három héttel ezelőtt két napra, most pedig végre három napra.

2013. január 31.

Csak hirtelen

Akartam még mesélni arról a havas hétvégéről, de annyi rengeteg sok a munkám, hogy nincs időm semmi másra. Viszont van most egy dolog, amit sürgős megemlítenem. A Nők Lapja honlapján elindult egy verseny, amiben az ország legjobb női bloggerét keresik. És ebben a versenyben szerepel egy blog, amit nagyon szeretek olvasni, mert mindig fölvidít: Piszke blogja. Arra kérem az én olvasóimat is, hogy szavazzanak rá! És ha már ott jártok, találtam a listában még egy általam olvasott blogot (összesen 5 szavazatot lehet leadni): a falusisanzont. Pontosabban lehet, hogy van ott több ilyen blog is, de nem volt energiám végiglapozni az egészet. Hihetetlen, mennyi blog van! Úgyhogy külön köszönöm, hogy ebben a hatalmas blogtengerben van, aki az én hajómra is fölszáll (vagyis olvas)!

2013. január 25.

Hóhelyzet

Az előző hétvégéből egy péntekszombati kisfalusi tartózkodás jutott nekünk. Nem sok, feltöltődéshez éppen nagyon is kevés, de ilyen a tél: háromnapos hétvégét csak akkor tudunk ott tölteni, ha már péntek reggel elmegyünk, mert ha este megyünk, nem tudjuk kifűteni a házat annyira, hogy ne megfagyva aludjunk. Most ugyan el tudtunk menni pénteken reggel, de szombat estére vissza kellett jönnünk Pestre. Így viszont pontosan belecsöppentünk a hóhelyzet kellős közepibe.

2013. január 17.

Na de hova?

Már egy éve problémáztam azon, hogy hova fogom tenni a következő, idei naptárt? Az eddigi négy azért volt ott, ahol volt, mert volt a tartócsavaroknak helye az elektromos dobozok sarkában, szöget, csavart pedig nem akartunk fúrni-verni a falba. Még az is megfordult a fejemben, hogy a maja világvége megoldja a problémámat, de a maja világvége ellenem fordult és nem jött el.

2013. január 13.

Naptár 2013


Már várták nagyon a falubeliek. Kérdezgették: Készül-e már? Mikor osztjuk? Mi pedig válaszoltunk: Igen, készül, szokás szerint január 1-jén osztjuk. Aztán ez csak félig lett igaz: igaz volt, hogy készült, de végül is nem január 1-jén osztottuk, mert akkor mentünk arra a szép nagy sétára a vendégeinkkel. Mire onnan megjöttünk és mire megint kiélveztük a legszebb látványt (a távozó vendégét), már kezdett besötétedni, akkor pedig már nincs sok értelme elindulni. Azt hittem, Juli nehezményezni fogja, hogy nem mentem előbb, de kiderült, hogy ők is el voltak foglalva egész nap, így a naptárosztást elhalasztottuk 2-ára.

2013. január 8.

Szilveszterünk

Szilveszter délutánján szokásosan megérkeztek vendégeink, akikről most már kimondhatom, hogy minden évben pont ilyen összetételben meg szoktak érkezni, így megint heten ünnepeltünk együtt. Már amikor magunk voltunk, mert mentünk mi mindenfele. Igen jó vendégeink ők nekünk: amint megérkeztek, egyből terüljasztalkámat varázsoltak a hozott élelmekből: volt az asztalon pogácsa (csak most nézem, hogy azt a jófajta vájlingot igazán otthagyhattad volna, Szomszédasszony!), kocsonya, mindenféle sütemények. Szomszédasszony még egy szatyornyi szilveszteri kelléket is hozott, amiből egy dudát és egy banyakalapot egyből le is nyúltam.

2013. január 5.

Menet-napló

Gyönyörű hat napot töltöttünk Kisfaluban, amihez még az is hozzájárult, hogy zömében az időjárás is gyönyörű volt: fagypont körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés. Szerettünk is volna nagyon sokat menni, kirándulni, sétálni, egyből a második naptól, mert az első napon még a fűtéssel voltunk elfoglalva. De sajnos egyből első este megtudtuk, hogy rögtön másnap vadászat lesz megint, tehát be leszünk zárva ha nem is a házba, de az udvarba, kutyástul.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...