2012. december 27.

Rápihentünk

Az idei Karácsonyunk gyökeresen eltért az utóbbi években megszokottól. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy gyermekeink megnőttek, a másik, hogy idén a Szentestét megelőző két nap egy hétvége két napjára esett. Gyermekeink ugyanis már annyira megnőttek, hogy dolgozgatnak is a tanulás mellett, ráadásul a kereskedelemben dolgoznak, ahol ezen a hétvégén várták a legnagyobb rohamot, emiatt Pesten kellett maradniuk. És mivel mi hagyományosan 25-én elkezdjük a vendégjárást, tehát aznap reggel Pesten kell hogy legyünk, semmi értelme nem lett volna annak, hogy 24-én reggel csak egy napért lejöjjenek Kisfaluba. Így mentünk csak mi ketten nagyfelnőttek, viszont 24-én reggel visszajöttünk Pestre.

2012. december 24.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Mi mással is kívánhatnám ezt, mint ezzel a két napja, Kisfalu és Szlovákfalu között félúton készült képpel? Mert ez az oka, hogy nem reagáltam a rengeteg, előző bejegyzést érintő hozzászólásra (de pótolni fogom!!): oda tűntem el. Ugye, megbocsátható?
Áldott, békés, nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

2012. december 20.

Mi kéne, mi nem kéne?

Van ismét egy érdekes témám, bár nincs köze a fizikához, de remélem, sokak fantáziáját megmozgatja. Már többször is elgondolkodtam ezen, de a mostani disznóvágáskor szóba is került. Nevezetesen: mi az a háztartási gép, kütyü, ami soha nem kéne. Most a saját véleményemet ismertetem, de mindenkitől várom a hozzászólásokat. És arra is kérek mindenkit, hogy csak a saját véleményét ismertesse, ne mondjon ítéletet a máséról. És ha már itt jártok és véleményt mondotok, legyetek szívesek bejelölni itt oldalt, hogy olvasóim vagytok (már ha van erre lehetőség), hogy képet kaphassak az olvasótáborról. Köszi!

2012. december 14.

Téliesítve

Nem is mentem volna Kisfaluba a múlt hét végén, ha nem értesültem volna úgy biztos forrásból, hogy jönni fog a Mikulás. Senki sem tudott a családból velem tartani, egyedül mentem, pontosabban az állataimmal. Erős is volt az elhatározásom, hogy Pörccel fogok valamerre egy nagyot járni. Erre pénteken nem volt esély a Mikulás-járás miatt, de szombaton mindenképpen el szerettem volna menni. Azonban már reggel voltak jelei annak, hogy a környékünkön vadászat folyik, akkor még csak hangban. Később aztán látványban is: a vadászok ellepték a falut, meg a környékbeli utakat.

2012. december 12.

Megkésett Mikulás

A Mikulásnak olyan sok teendője akadt idén Tyukodon, Velemben, Mezilesiben, Gorzanówban, Füleken, Korondon, Taivalkoskiban, és még számtalan helyen december 6-án, hogy Kisfaluba csak 7-én jutott el, akkor is csak késő délután. Indult volna korábban is, de akkor meg nem találta a ruháját, pedig az egyik krampusz segítségével három órán keresztül kereste. Végül pedig eszébe jutott: a ruhát tavaly odaadta a polgármesternek, de a polgármester nem volt otthon, akinél meg kulcs volt a hivatalhoz, szintén nem volt otthon. Így a krampusz elszaladt az angyalhoz, ahol gyorsan ittak ketten egy-egy zombit, majd elkezdték törni a fejüket, hogy honnan is lehetne így hirtelen a Mikulásnak ruhája.

2012. december 6.

Kakastejes leves

Arról már régebben meséltem, hogy abban az alföldi faluban (ma már város), ahol gyerekkoromban töltöttem a disznóvágásokat, a toros levest kolbásszal főzik. Ezt a hagyományt ha már egyszer meghonosítottam Kisfaluban, azóta is tartom, ezt már el is várják tőlem, mindenki várja a kolbászgombócokat. De ebben a faluban (ami ma már város) nem csak erről volt nevezetes a toros leves, hanem arról is, hogy kakastejes. Sőt, nem csak a toros leves az, hanem minden leves: nagynéném mindig azt mondta nekünk, gyerekeknek, meg később már az én gyerekeimnek is, hogy „Edd meg, mert ez a leves kakastejes!” De azt sosem értettük, hogy vajon mitől is kakastejes a leves, na nyilván nem a kakas „tejétől”. Aligha hinném, hogy ennek érdekében nagynéném bármikor is megfejte volna a kakast. Bár mivel most győzött rajtam a kíváncsiság, beütöttem a gugliba és azt találtam, hogy van, aki tényleg elhiszi :)

2012. december 5.

Majdnem négy nap

Hiába, hogy egy disznóvágás reggel kezdődik és aznap este be is fejeződik, mégis megállapítottuk: kis híján négy napig tart. Pénteken nagyon korán keltünk, hogy minél hamarabb Kisfaluba érhessünk. Sok dolog várt ránk már aznap is: először is be kellett fűteni a házat (10 fok volt bent az érkezésünkkor), majd elpakolni mindent, fölporszívózni, de még előtte a porszívó szétszakadt porzsákját megvarrni, hogy legyen is értelme a porzsáknak. Még jó, hogy időnként adódnak ilyen alkalmak, mint pl. a disznóvágás vagy egy nagy vendégjárás, mert ilyenkor szoktunk olyan rendet varázsolni a házban, hogy csak nézünk, hogy jé, így is lehet?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...