2015. december 6.

Magad uram – Adventben is

Meg voltam győződve arról, hogy a jó néhány éve elkészített és azóta mindig csak a szekrénybe tett, majd, ha eljött az ideje, onnan elővett adventi koszorú már velünk együtt ideköltözött Kisfaluba. De nem. Kerestem mindenhol, nem találtam, aztán Lajosom mondta, hogy ő Pesten látta. Ezek szerint tavaly adventkor nem volt koszorúnk(?). Hát idén kellett lennie.

A kisfalusi boltban nem lehetett kapni sem koszorúalapot, sem gyertyát, mert hogy nincs is Kisfaluban bolt (sem). Így magamra és a fantáziámra lett utalva, hogy mégiscsak legyen koszorú. Körülnéztem, hogy mivel is gazdálkodhatom. Elővettem a karácsonyi díszes dobozt, ami a koszorúval ellentétben már tavaly átköltözött, és találtam benne négy üveg mécsestartót. Némelyikben volt mécses, némelyikben nem, de mivel az sem volt éppen a kisfalusi boltban, tovább kutakodtam és innenonnan csak sikerült összekaparnom négy meggyújtatlan, vagy talán egyszer meggyújtott mécsest. Már csak a koszorú hiányzott.
Magamhoz vettem a metszőollót meg a bringámat, és elindultam. Pörcöt nem vittem, mert egész hétvégén lőttek a környéken – ecseteltem már érzéseimet a vadászok iránt? Gondoltam, keresek valami örökzöldet és valami pirosat. Utóbbinál elsősorban csipkebogyóra gondoltam, abból van most bőven a környéken. Fenyőt nem szerettem volna, mert négy hét alatt a java tűlevél lepotyogott volna és az sok szemetet csinál, míg végül ottmaradnak a csupasz gallyak. Már itt Kisfaluban kinéztem magamnak néhány örökzöldet, de amin a legjobban megakadt a szemem, az a kút mellett egy madárbirs volt, ami nem hogy zöld levelekkel, de pici piros bogyókkal is tele volt. Gondoltam, majd hazafele.
Elkanyarodtam a Folyó partjára, hogy majd megpróbálok ártéri fűz gallyakat szedni. Hát valamiféle zsenge gallyakat szedtem, de azok nem fűz gallyak voltak, az tuti. A csipkebogyókkal nagyon kritikus voltam, mert olyat kerestem, hogy minél kevesebb gallyon minél több bogyó legyen. Végül találtam is. Meg rengeteg sarat is találtam, amik nagyon szerették a bringakereket. A kincseimet becsíptettem a csomagtartóba és elindultam haza. A kút mellől szedtem az említett madárbirsből, mert útközben nem találtam jobb megoldást.
Egy tányér közepére tettem a négy mécsestartót. Egyikük egy picit eltér a többitől, úgyhogy az lesz majd a negyedik vasárnapi mécses. A nem fűz gallyakat végül nem használtam föl, de legalább odaadtam a kecskéknek, nekik kellett. A madárbirs alkatrészek sokkal hajlékonyabbak voltak, egyszerűbb volt velük bánni. Összetekergettem az egészet, de hogy stabilabb legyen, körbetekertem még spárgával is. Ez lett belőle:
Ma pedig már meggyulladt a második gyertya is.
Boldog Adventet kívánok mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...