2014. augusztus 31.

Színes és Pihe

Csütörtökön megjöttek a lányok is, egyelőre ketten. Az ő érkezésüket még az idei nyári második lakodalomban, amin rész vettünk, beszéltük meg. Őket elhozni kicsit bonyolultabbnak tűnt, mert kb. 100 km-ről jöttek. Ezért csak az autós szállítás jöhetett szóba, amitől kissé tartottunk. De Lajosom kitalálta a megoldást: a kombi autónk csomagtartójába betett két nagy műanyag ládát és remélte, hogy majd benne maradnak. Ezekkel, valamint két nyakörvvel és két karabinerrel ellátott lánccal érkeztünk meg értük. Ott derült ki, hogy végül két ugyancsak szarvatlan, viszont csengettyűs kecskét kapunk, egyikük fehér, ő áprilisi születésű, a másikuk barnás, ő május eleji. Mindketten szép kövérkék, különösen a fiúkhoz képest.

És láss csodát: ahogy elindultunk, a kecskék szépen lefeküdtek a ládákban és néhány felüléstől eltekintve ott is feküdtek végig. Útközben Lajosom nevet is adott nekik, a kinézetüknek megfelelően ők lettek Színes és Pihe. A régi helyükön nem volt nevük.
Amikor megérkeztünk, némileg pisisek voltak és addigra teljesen besötétedett. Így aznapra más célunk nem maradt, mint hogy bezárjuk őket az ólba, de nem mertük egy ólba tenni őket a fiúkkal, mert még nem volt tapasztalatunk abban, hogy hogy viselkednek egymással az idegen kecskék. Csak másnap reggel derült ki, hogy remekül. Össze-összedugták a fejüket, nagyon helyesek voltak. Mire kivittük először a fiúkat legelni, a két lány már kétségbeesve mekegett, hogy el lettek választva. Azóta egy ólban is alszanak.
Bütyök és Pihe ismerkednek
Az etetésük, illetve a táplálkozásuk kissé problémás. Ha a fiúk sanyarú körülmények közül jöttek, ezért fölfalnak mindent (amióta nálunk vannak, már híztak is valamicskét), a lányok idáig lucernát ettek (ez nekünk nincs), ezért igen finnyásak. De a jó kövér fű bejön nekik, és a lefekvés előtti abrakot (kukorica és tririkálé) is szívesen fogyasztják. Kövér fű viszont csak akkor jut nekik, ha ki tudjuk őket vinni legelni, de ehhez az kell(ene), hogy ne essen az eső. Ma viszont újra szinte szünet nélkül esett, így bentmaradtak az udvarban. Ott kaszáltat kaptak, de az valahogy nem kellett nekik. A fiúk nagyon szívesen eszik a hullott almát, a lányok idáig azt is fitymálták, de délután már úgy láttam, elkezdték kóstolgatni. Mintha fogytak is volna valamicskét, de majd csak megszoknak és esznek akkor már mindent.
A régi helyükön ugyan volt kutya, de nem találkoztak velük, külön helyen voltak. Tartottak is Pörctől, de mostanra már megszokták az ő kecskepásztorkodását.
Még kicsit megilletődve
Kérődzés kecskepásztori felügyelet alatt
Ma pedig újra egyedül maradtam velük.  A bezárásuk így nem volt annyira problémás, mert nem kellett őket először az udvarba bevinni, de majd csak egyszer eláll az eső, akkor pedig egyedül az én feladatom lesz kivinni és bevinni mind a négyüket. Viszont legalább már elmondhatom, hogy kényegesen kezesebbek, mint amikor megérkeztek.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...