2014. május 9.

Csak ülök és mesélek


Csak ülök a számítógép előtt, így péntek este, Pesten. Pedig ott kellene lennem, de Lajosomnak ismét nagyon fontos koncertje lett ma. Így holnapra halasztottuk az indulást, így lett itt egy ülős estém, így aztán mesélek. Mesélek néhány dolgot, amivel nagyon el vagyok maradva és mind-mind megérnének egy külön bejegyzést.

1. Elmesélem a húsvétot. Végül megszólalt a nagyszombati misén a harang, de csak a kicsi. Gondolom, annak jó a motorja, azóta is az csilingel, amikor harangozni kellene, de legalább már van valami hang. Hétfőn pedig jól felfrissülhettem, mert alaposan meglocsoltak a fiaim szódával, a falubeliek jóbarátok pedig kölnivel. Egyiknek közülük nagyon finom illata volt, de csak addig élvezhettem, amíg szállt a permet, mert utána egyből beleelegyedett abba a kotyvalékba, ami addig már a fejemen volt. Hétfőn ismét volt közös tojáskeresés a Ligetben,  sörkereséssel egybekötve. Most már én sem akartam kimaradni a jóból, úgyhogy kértem előre két alkalmi címkét és ráragasztottam két barna Steigerre. El is dugtam őket alaposan, majd a jelre futottam megkeresni, nehogy már más találja meg! Volt némi közös sütizés is ott a Ligetben, meg rengeteg sok ember. Kedden pedig a fiaim (mindhárman) frissülhettek föl, mert visszakapták a locsolást tőlem.
2. Elmesélem, hogy még valamikor február-március tájékán elvetettem a paradicsom-, paprika- és zellermagokat a pillepalackokba. Némi palántadőlés után újra vetettem a paradicsomokat és most már elég szépek ahhoz, hogy a hétvégén kiültessem őket. A múlt hét végén (a négynaposon) találtam a kertben jó néhány magról kelt paradicsomot is, azokat is át akarom majd a helyükre ültetni, már ha el nem fagytak a héten – remélem, nem. Akarok még kabakosokat, babot, céklát is vetni.
3. Elmesélem, hogy a húsvét utáni hétvégén Pesten maradtunk, mert nagy terveink voltak a lakással. Kisebbik fiunk is elballagott múlt szerdán, ehhez (vagyis a vendégsereg érkezéséhez) kellett előkészítenünk a lakást, amivel hatalmas rendrakás is társult. Ez lett az első állomása a költözésünk előkészületéhez, vagyis ahhoz, hogy ürítsük itt a lakást.
4. Elmesélem, hogy sikeresen túléltük a ballagást és négy napot töltött az egész család együtt Kisfaluban, némi visegrádi látogatással fűszerezve, mert anyukám még mindig ott van, de jó helyen van, mert hatalmasat javult az állapota. Újra talpra állt, már tud sétálgatni. A négynapos hétvége pazarra sikeredett, sok minden történt, annyi minden, hogy dolgozni semennyi időnk nem maradt, mert nem győztük jól érezni magunkat. Szombaton délutánra Szántóvető szervezett egy közös főzőcskézést a Ligetben, mi sört, kenyeret és hájas sütit vittünk. Meg a jókedvünket. Ekkor történt, hogy Szántóvető elkezdett panaszkodni, hogy mennyire utálja a békákat, és tele van velük a vízóra-aknája, le sem mer már menni kinyitni-elzárni a vizet. Na de probléma ez egy olyan faluban, ahol ott van Rozi és az ő hol örök barátnője, hol örök haragosa, Teri? Lajosom hívta a két kislányt, hogy menjenek el, és fogják meg az összes ott lakó békát. A lányoknak nem kellett kétszer mondani, kétfelől megfogták Lajos kezét és masíroztak. Fantasztikus látvány volt, az a nagy ember, két oldalán a két kislánnyal, annyira elámultunk rajta, hogy nem fényképezte le senki, kár érte. De a lényeg megvolt, a kislányok összefogták az összes békát (k9zben persze vagy háromszor összevesztek rajtuk) és hozták nagy boldogan Szántóvetőnek megmutatni. Na ekkor kezdődött csak igazán a nevetés, mert Szántóvető undorodott tőlük rendesen, de persze mindenki csak dugta őket az orra alá.
5. Elmesélem, hogy megvolt Pörc idei első fürdése, bár nem nagyon fűlött hozzá a foga, hideg volt még a víz.
6. Elmesélem, hogy ma végre elment a Lap ebben a tanévben esedékes utolsó száma a nyomdába, ennek megfelelően hullafáradt vagyok, ezért is lett ez sokkal inkább összezagyválás, mint mesélés.
7. Végül elmesélem, hogy már hetek, de inkább hónapok óta nem töltöttem ki semmilyen képalkotóból a képeket, így ilyeneket most sem tudok mutatni. Majd talán legközelebb.

3 megjegyzés:

  1. A blogírással én is hasonlóan állok, mint Te. Nincs idő rá, egyre kevesebbet ülök a gép elé, max az FB, és ennyi. Egész nap a munkahelyen ülök előtte, annyi bőven elég. Nálatok is zajlik az élet rendesen, pontokba szedve jó sok minden történik veletek is :-)

    VálaszTörlés
  2. A tulipános hátteredet még nem is dicsértem, hát akkor most megteszem: nagyon csinos ez a kis blogruha

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Lassan itt az ideje a nyári háttér készítésének. Csak majd arra is hogy lesz időm...
      Azt hiszem, nem azért írunk kevesebbet, mert nincs rá időnk. Ha nagyon akarnánk, tudnánk rá időt szakítani. Az én fejemben nagyon sokszor megfogalmazódik, hogy ezt most hú de meg kéne írni, aztán valahogy nem keveredek oda, hogy meg is írjam. Így marad csak a terv.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...