Párkány

Nem sokat tudtam idáig a párkányi vásárról. Fiatal koromban (vagy inkább még gyerekkoromban?) sokan mentek ide, mert azt mondták, érdemes: olcsón lehet ruhaneműket, elsősorban gyerekruhát, és cipőt venni. Akkor még híd sem volt, komppal jártak át az érdeklődők a Dunán. Valahogy én sosem jutottam el, nem tudom, miért. Később pedig már nem volt olyan olcsó a ruha, a cipő, már nem lett „divat” ide járni. De valahogy mindig piszkálta a csőröm, milyen is lehet, ezért kapva kaptam Szántóvető meghívásán.
A nagy parkolóban bőven volt hely, és közel is volt a vásárhoz. Szántóvetőék már rutinos látogatók, ők javasolták a körüljárási irányt. Így kerültünk először a kézműves részhez. Azt már előre sejtettem, hogy fogunk mi itt ismerőssel találkozni Kisfaluból és a környékéről, az első ismerős azonban egészen máshonnan érkezett. Foltos Fanni a legkedvesebb sógorasszonykám, Tudomki szomszédja és gyönyörű dolgokat készít foltokból, ezekkel szokott vásározni is. Meg is hirdette, hogy itt is fog, de mivel akkor még nem tudtam, hogy én is ott leszek, elfeledkeztem róla. És az asztalokon elmerülve, onnan föl nem nézve észre sem vettük, hogy ott áll a sétány közepén, ő köszönt ránk. És szokás szerint sok szép dolgot árult, elmondása szerint elég sikeresen.

Egyébként nemcsak Fanni foltjai voltak nagyon szépek, az egész kézműves részen nagyon igényes dolgokat árultak. Rögtön Fanni mellett tűzzománc ékszerek:

Sokféle fazekas portéka:

A fajátékosnál sajt- és kekszmintázók:

Később átmentünk a vásár piac-részére. Én már jó ideje keresek vastag, pamut, hosszú ujjú hálóinget télire, mert a régiek elrongyolódtak, de mindenhol csak pizsamát látok. Reméltem, hogy majd itt kapok, de mind műszálas volt, meg vékony, meg rövid ujjú. Egy volt vastag, messziről még nem is látszott, hogy műszálas (közelről már igen), de az akkor sem kellett volna, ha pamut, annyira nagymamás volt. Úgyhogy én végül nem vettem semmit, annál inkább a többiek. Lajosom is jól bevásárolt, vett ingeket, meg egy szép bőr pénztárcát, mert neki meg az rongyolódott el a régi. És ami Szántóvetőéknek a legfontosabb egy vásárban: volt sokféle pecsenyés. Úgyhogy jól beettünk és kétségkívül nagyon finom volt az a csülök meg az a rablóhús, amit mi választottunk. Meg sem bírtuk enni, de kaptunk zacskót, elhoztuk a maradékot, meg a csülökcsontot Pörcnek.
Aztán persze a vásárnak ezen a részén voltak már ízléstelen bóvlik is tömegével. Meg volt egy fura fickó, akiről először azt hittem, ő is árul, azért tologatja azt a felcicomázott biciklijét, de alighanem inkább csak bolond volt.

Végül aztán megjelentek a mindenféle földrészről érkezők is így voltak afrikaiak és maja indiánok is.

Már újra a kézműves részen jártunk, amikor megjelent egy ugyancsak fura páros egy hatalmas albínó kígyóval. Ott sétálgattak és állítólag pénzért hagyták, hogy fényképezzék őket, de én ezt nem kérdeztem, csak fényképeztem. Pont hátulról, de a kígyó feje is akkor pont a lány hátánál volt, a farka meg a lába között.

Hálóinget pedig tegnap vettem a madaras áruházban. Vastagot, pamutot, hosszú ujjút, csinit. Ahogy én szoktam mondani: csecsebabásat.