Őszi Munkák

Keményen benne járunk az őszben, még ha az idő annyira szép is, amennyire. De a naptár, na meg a gyűlölt korai sötétedés már azt mutatja, hogy benne vagyunk. Éppen ezért szombaton eljött az ideje a Közös Őszi Munkáknak. Na meg azért is, mert már tavaly decemberben ezt az időpontot tűztük ki és írtuk föl a naptárra.


Terv az volt bőven erre a napra. Annyira tele van már ültetve bokrokkal, fákkal, virágokkal a falu, hogy csak ezek átültetése, kigazolása, ritkítása, trágyázása, kapálása egy egész napra való munkát adott. És hogy nehogy délutánig éhenhaljunk, azért M.néni sütött egy adag pogácsát. Ezért, mint szokott, hajnalban kelt, aztán a 75 évével ott dolgozott velünk együtt egész nap. Ahogy szokott.

Eredetileg más munkák is voltak a tervben. Ugyanis pont a múlt héten készült el a játszótér bővítése, amit újra egy pályázaton nyertünk. És azt hittük, ezekkel lesz majd utómunkánk, de nem lett. Csak annyi volt velük a dolgunk, hogy kipróbáljuk őket. Legalábbis a négy új játékból kettőt, a másik kettőt nem tudtuk: az egyik, egy olyan lógós kapaszkodó, annyira gyerekméretű, hogy nem nekünk való; a másik alatt meg még kötött a beton. Ez valamiféle pörgős játék, ami nagyon izgat, majd ki fogom próbálni mindenképpen.
Először a trambulint próbáltuk ki. Igen fura jószág ez, még ilyet nem láttam, négyszögletű és a föld színén van. Többünknek elég balesetveszélyesnek tűnik azzal a kemény peremével, pedig ezek EU-szabványos játékok mind. Én is kipróbáltam, nekem nem jött be, nagyon bizonytalannak éreztem magam ott fönt a levegőben, ennyi ugrálás pont elég is volt, köszönöm szépen.

Viszont később egy egész csapatnyi gyerek jelent meg a játszótéren, egyszerre öten is ugráltak rajta. Jól is tették, hiszen ez volt a cél.

Viszont lett egy kedvenc játékom: a fészekhinta. Egyszerre ketten is belefértünk, belendítettük, aztán csak feküdtünk benne keleti kényelemben. Ki sem akartam szállni már többet belőle, lehetett tőlem Közös Őszi Munkák ideje!

De nem volt mese, dolgozni kellett. És végül délután eljött a legszomorúbb rész is: a kültéri padokat, asztalokat a férfiak bevitték fedett helyre. Tavaszig most már nem kerülnek elő. Pedig én sokkal jobban szeretem azt a pillanatot, amikor újra kikerülnek a Ligetbe.

Ezzel párhuzamosan pedig elkezdett főni az estebéd, most éppen paprikás krumpli. Többen is belekontárkodtunk, és mivel meg kellett várni a pad- és asztalcipelőket, pont olyan lett, ahogy én szeretem: a krumpli picit szétfőtt, legömbölyödtek az élei, nem leve volt, hanem szaftja. Mire megettük és mindenki elmondta a mondandóját, már szinte be is esteledett. Mehettünk haza, de hiába fáradtunk el, a hét óra még korai lefeküdni. Társaságra vágytunk és meg is találtuk. Lassan jönnek a hosszú téli esték, amiket már így fogunk eltölteni, vagy máshogy.