2013. szeptember 21.

Én kis pálinkám

Arról már meséltem, hogy idén fantasztikus a gyümölcstermés. Ennek egyik következménye, hogy rengeteg lekvár és gombóc főtt a szilvanapon. Másik következmény, hogy szintén rengeteg lekvár került a kamrapolcra is nálunk. És még ezek után is rengeteg volt a gyümölcs. Adta magát, hogy mi legyen belőle: pálinka. Vagyis első lépésben csak cefre.

2013. szeptember 12.

Újabb szilvarekordok

Az már régen, a nyár folyamán látszott, hogy az idei Szilvanapokra nem lesz szükségünk kívülről hozott szilvára, olyan sok terem Kisfaluban. Minden fa roskadásig tele volt szilvával, mindet alá kellett támasztani, mert különben az ágak letörtek. Bár az is igaz, hogy amelyek alá lettek támasztva, azok az ágak utána törtek le. Így van ez a faluban: néhány (2-3-4) évente hatalmas szilvatermés van mindenhol, amiben aztán megszakadnak a fák és a többi években alig hoznak termést. Az idei a bőtermőnek ígérkezett. Aztán ez mégis veszélybe került.

2013. szeptember 11.

12 év

Éppen elhatároztam, hogy ma már tuti elmesélem a Szilvanapot. Aztán reggel a 6 órás hírekben, félkómás állapotban hallottam, hogy ma szeptember 11-e van. El is gondolkodtam: valamiről nevezetes ez a nap, de miről is? Szerencsére később, már ébren is hallgattam a rádiót és jobban odafigyeltem a hírekre, akkor mondták, hogy ma van a terrortámadás évfordulója. Tényleg! 12 éve vettünk egy házat! El is feledkeztünk róla, de teljesen.

2013. szeptember 5.

Utolsó nap

Eljött ez is, az idei utolsó nap is. Mármint a nyári kisfalusi tartózkodásunk utolsó napja. Hiszen már nincs is nyár, javában ősz van. Az éjszakák hidegek, hűvös szelek járnak és ha szemernyi kétségem lett volna, az első krizantém-bimbók azt eloszlatták.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...