Csak 10 százalék

Van nekem egy ezer (vagyis majdnem húsz) éves bringám, váltós, olasz. Minőségben az olasz valahol a kínai és a jó között van. Ebből legalább lehet körülbelül jó bringát csinálni, ha az ember (vagy inkább a férje) kicseréli rajta a kormányt, ülést, féket. Ez megtörtént az én bringámmal is és a majdnem húsz év alatt nyüstöltem is rendesen. Nem nyáron Pesten, nyáron pedig Kisfaluban ez a legfőbb közlekedési eszközöm. Ez meg is látszik rajta: ütött-kopott és sáros a váza. Ami nem látszott, csak érződött rajta, az a belső kopás. A kerékagyak és a hajtómű először kopogtak, aztán nem kopogtak, ezzel jelezve, hogy lassan elfogytak bennük a csapágygolyók. Ezzel párhuzamosan a bringa egyre nehezebben gurult. Míg végül idén tavasszal odáig jutottunk, hogy már esélye sem volt gurulni: a lánc annyira megnyúlt, a fogaskerekek annyira megkoptak, hogy már pörgött a lánc a fogaskerekeken. Kimondtam az ítéletet: a bringa nagyjavításra szorul!

Hogy miért nem cserére? Ezt kérdezte Lajosom is. Merthogy amennyibe egy ilyen nagyjavítás kerül, annyi pénzből már újat lehet venni. Na igen, de amilyet ennyi pénzből veszek, azzal megint elölről kéne kezdeni mindent, mert az olyan minőségű bringák, amin nem kell kicserélni semmit, csak ráülni és tekerni, valahol 100ezer körül kezdődnek, ennyibe meg majd csak nem kerül egy javítás. Ráadásul a kopott váz megmarad, aminek van egy nagy előnye: nem félek annyira attól, hogy ellopják, ha (Pesten) otthagyom valahol, annyi láncot, lakatot meg nincs kedvem állandóan cipelni, amivel aránylag biztonságosan oda tudnék kötni egy csilivili bringát.
Így aztán elvittük a paripát egyik szlovákvárosi barátunkhoz, aki ezzel foglalkozik. Mondtam neki, hogy nem nagyon sürgős, van rá egy hete is, hogy megcsinálja, én úgyis elutazom. Amikor megérkeztem, kérdeztem tőle (múlt kedden), hogy ugye kész van? A válasz: 90%-ban kész van, csütörtökre készen lesz egészen. Mivel Lajosomnak is volt ott egy felújításra váró bringája, fogtunk csütörtökön reggel egy fuvart és átmentünk a bringaboltba azzal a tervvel, hogy ebédre már otthon leszünk. Barátunk rosszul lett, hiszen csak délutánra várt minket. De megnyugtatott: 90%-ban kész van, azt a 10%-ot pedig hipphopp elvégzi.
Először Lajosom bringáját hozta elő, hogy gyorsan befejezzék. Azért mondom többes számban, mert Lajosom is beállt segíteni, különben még ma is ott lennénk. Kerestem, hogy hol a bringám, nem láttam sehol. Gondoltam, megnézem azt a zugot, ahonnan Lajosom bringája is előkerült. Mikor barátunk meglátta, hogy hátrafele somfordálok, rámkiabált, hogy ne tegyem. Na persze ettől még jobban igyekeztem és amikor megláttam és nagynehezen meg is ismertem a bringámat, eleresztettem egy olyan b betűs szót, aminek sűrű használatáért épp előtte szidtam meg a fiúkat. Azért a szörnyű látvány ellenére megnyugtatott, hogy legalább a csengő, a csomagtartó és az ülés rajta van. Ez a 90%???

A láda és a partvis nem volt tartozék

Fél1 körül végre sor került az én bringámon is a maradék 10%-ra. Amikor előhozták és föltették a szerelőállványra, azért néhány dolog gyanús lett. Tisztán látszott, hogy a hajtómű, a lánc és az összes fogaskerék még a régi rajta. Hogy mi volt új? A két kerékagy belseje, ez kívülről nem látszott. Ez volt az az állítólagos 90%. Végül is zárás előtt egy kevéssel csak kész lett minden. Most van egy lényegében új bringám, amin ez nem látszik. De ha meglátjátok Pesten (vagy bárhol máshol), nem ellopni ám!!

Az enyém a falmelléki