Volt régen Kisfaluban egy kukoricagóré, amit a nevének megfelelően kukorica tárolására használtak. Aztán a helyi téesz megszűnt, a góréban nem tároltak többet kukoricát. A hajdan szebb napokat látott építmény oldaláról szépen lassan lefoszlott a drótháló, a tetejéről leröpült egyre több pala. A lyukas tető alatt viszont megmaradt a masszív betonváz.
2013. július 21.
2013. július 17.
Csak 10 százalék
Van nekem egy ezer (vagyis majdnem húsz) éves bringám, váltós, olasz. Minőségben az olasz valahol a kínai és a jó között van. Ebből legalább lehet körülbelül jó bringát csinálni, ha az ember (vagy inkább a férje) kicseréli rajta a kormányt, ülést, féket. Ez megtörtént az én bringámmal is és a majdnem húsz év alatt nyüstöltem is rendesen. Nem nyáron Pesten, nyáron pedig Kisfaluban ez a legfőbb közlekedési eszközöm. Ez meg is látszik rajta: ütött-kopott és sáros a váza. Ami nem látszott, csak érződött rajta, az a belső kopás. A kerékagyak és a hajtómű először kopogtak, aztán nem kopogtak, ezzel jelezve, hogy lassan elfogytak bennük a csapágygolyók. Ezzel párhuzamosan a bringa egyre nehezebben gurult. Míg végül idén tavasszal odáig jutottunk, hogy már esélye sem volt gurulni: a lánc annyira megnyúlt, a fogaskerekek annyira megkoptak, hogy már pörgött a lánc a fogaskerekeken. Kimondtam az ítéletet: a bringa nagyjavításra szorul!
2013. július 12.
Falunapok sor(r)a
Sorban egymás után két Falunap is volt, egy hét különbséggel. Az első Kisfaluban, már majdnem két hete, a második Szlovákfaluban, már majdnem egy hete. És én még egyikről sem meséltem, de ennek nyomós oka van. Az egyik ok, hogy a két Falunap közötti hetet egy távoli vidéken töltöttem, a másik, hogy egy hét múlva már nagyon készülünk a nyaralásra, addig pedig még rengeteg munkát be kell fejeznem, enélkül nem indulhatok el.
Címkék:
Kisfalusi Hírmondó,
Szlovákfalu
2013. július 9.
Vagyok
Vagyok, csak éppen egy pillanatnyi időm sincs írni. Pedig rengeteg minden történt azóta, hogy utoljára jelentkeztem. Türelem, türelem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)