2013. április 11.

Hangos zsongás

Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra mér elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.
A munkák egyik legnagyobb részét az okozta, hogy az egyik nyertes pályázatunknak köszönhetően átalakult a régi kukoricagóré. Ledobálták a tetejéről a palákat és leszedték a régi tetőszerkezetet, majd új tetőt ácsoltak rá, amire cserép került. Az oldalához pedig épült egy fedett színpad. Az eleje egy fedett közösségi hely lesz, padokkal, asztalokkal, a hátulja pedig egy tekepálya, ehhez már elkészült a pad is, amin ráérő idejében ücsöröghet az a szerencsés, aki éppen a bábukat állítgatja.

Viszont a régi tetőszerkezet a sok palával, cserépdarabokkal ottmaradt, ezeket el kellett takarítani. A fiúk a fákat fémmentesítették (szögek, régi drótháló, ácskapcsok voltak bennük), majd fölfűrészelték, jó lesz az még majd más közösségi megmozduláskor bogrács alá. A földarabolt fa a góré alá került, ott nem ázik. A pala veszélyes hulladék, így a cseréptörmelékkel együtt föltalicskázták egy utánfutóra, ment a hulladéktelepre.
A lányok és a gyerekek inkább kertészkedtek. Összegereblyéztük és elégettük a lehullott leveleket, gallyakat, kigazoltuk a játszótéri homokozót. Mások trágyát terítettek a virágok közé és a fák tövébe – ott lent a Ligetben homokos a talaj, nem olyan jó agyagos, mint a Pasztyi-föld. Juli megkért, hogy fényképezzem le, amint sz@rt lapátol, mert még életében nem csinált ilyet.
Engem a jó sorsom a fáradhatatlan M.néni mellé vezényelt. Mi 8-kor keltünk, hogy menjünk dolgozni, de ő már fél6-kor, hogy megsüsse a szokásos pogácsáját a dolgozó népeknek. Nem előző nap, mert akkor nem lesz friss, hanem aznap hajnalban, persze.
Aztán együtt dolgoztunk a homokozóban, gazoltunk, gereblyéztünk. Amikor megtelt a talicska, kettőt sem tudtam pislogni, ő már elkapta és tolta. Kivenni a kezéből nem lehetett, azt nem hagyta, de sosem tudtam gyorsabb lenni nála, hogy esetleg ne ő tolja 75 évesen. Sőt, visszafele még egy gyereket is beleültetett a talicskába, mert az úgy nagyobb móka.
És igen, lehetett érezni némi tavaszillatot a levegőben! A Nap is többször kisütött, dolgoztunk is, délután-fele már lassan mindenkiről lekerült a sapka, a kabát. Fél4 körül pedig a talicskák besorakoztak a talicskaparkolóba, …
… mert elkészült a szarvaspörkölt, és volt olyan jó idő, hogy ugyan már a kabátot visszavéve, de ott, a Ligetben ettük meg. De nem tartott utána sokáig a beszélgetés, mindannyian éreztük, hogy ez volt az idei szezon első, szabad ég alatt munkával töltött napja. Ami egyáltalán nem jellemző Kisfaluban: 9-kor már aludtunk és ezzel szerintem nem voltunk egyedül.

3 megjegyzés:

  1. Jajj de jó volt ezt olvasni... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát még átélni! Jók ezek az alkalmak nagyon! És ha tudnád, mennyi pletykát meg lehet ilyenkor tudni ;)

      Törlés
  2. Ha valamiért, ezért irigykedve olvasom a soraidat-le a kalappal a kis közösségetek előtt!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...