December végén azt hittük, hogy március közepén lehet tavaszi zsongani, pedig dehogy. Március közepén mi még a jobb helyén voltunk az országnak, nem ott, ahol emberek napokat töltöttek bezárva az autóikban a hófúvásban és nem ott, ahol még több napig nem volt villany.
2013. március 24.
2013. március 22.
Szarvasbikacsorda
Múlt szombaton átsétáltunk Szlovákfaluba, az indok az volt, hogy sajtot vegyünk, de különben meg miért is ne sétáltunk volna át? Olyan igazi téli jó csípős, szeles, sétálós hideg volt, már csak foltokban hóval. Már majdnem a határnál voltunk, amikor megláttuk őket. Kb. 30-an voltak és nem zavarta őket, hogy jövünk, igaz, Pörcöt pórázra fogtuk és igyekeztünk csöndben maradni. Ettől függetlenül biztosak voltunk benne, hogy hamar észrevettek minket, mert a szél tőlünk fújt feléjük. Mégsem mozdultak.
2013. március 21.
Néma zsongás
Amikor elkészítettük az idei naptárt és már előre bejelöltük rajta az időpontokat, még nem tudtuk, hogy a kacsintgató tavaszt március idusán olyan cudar tél követi, amilyet egész télen nem láttunk. A Tavaszi Zsongáshoz akkor nagyon megfelelőnek tűnt a háromnapos hétvége középső napja, hiszen tavaly is ilyenkor tartottuk és akkor leégett a nyakunk. De a mostanra ígért, havas, éjjel fagyos időjárás nem úgy tűnt, hogy kedvezne a tervezett növényültetéseknek, így az eseményt lefújtuk, vagyis elhalasztottuk. Egy héttel. Most pedig, egy héttel később még mindig a foga fehérjét készül mutatni a tél, így ismét halasztunk, ezúttal két héttel, mert Húsvétkor már mégsem zsongunk.
2013. március 14.
Csakazértis tavasz
Újra támad a tél, nem is kicsit, pedig februárban minden
időjós azt mondta, nem lesz több támadás már. Meg egyébként is: nem vártuk már
ezt, olyan finom volt a meleg tavaszi napsütés, olyan jóleső. Nem csak nekünk,
hanem a növényeknek is. Kisfaluban a martilapu, amit tavaly ültettem át a kert
aljából, már a februári hó alatt elkezdett virágozni. Aztán a langymelegben,
két hete már nem csak hogy virágzott, hanem szépen meg is bokrosodott.
2013. március 10.
Beneveztem
Beneveztem magam egy blogversenyre. Nem szoktam ilyet csinálni és most sem a dicsőség hajt, sokkal inkább a vágy az utazásra. Mert nagyon szeretek utazni, és ritkán tehetem meg, eltekintve attól, hogy majdnem minden hétvégén Kisfaluba utazom. Ez viszont egy nagyobb léptékű dolog. Ez egy nemzetközi verseny, aminek a 16 győztese (az egész világról 16!!) életet, lakóhelyet és blogot cserél egy másik győztessel júniusban 10 napra. Összesen ennyit lehet eltölteni a másik országában és tanulni az ottani emberekről, kultúráról, ételekről és környezetről. Minderről pedig természetesen írni kell a blogbejegyzéseket.
2013. március 7.
Disznóságok
Sok disznóság próbálta nehezíteni a mostani
kolbászgyártásunkat, szerencsére nem sok sikerrel. A disznóságok sora ott
kezdődött, amikor pont egy héttel a tervezett időpont előtt az egyik állandó
résztvevő és felesben feldolgozó, Egyik kedves rokon igazolást szerzett a hiányzásához, a férjével együtt. Hiányukat seperc alatt pazarul pótolták a fiuk és
a menyük személyében. A második nagy disznóságot a Folyó követte el azzal, hogy
három éve nem látott módon megduzzadt, sőt ki is öntött, annyira, hogy a
Szlovákfaluban levő hidat a múlt héten le is kellett zárni. Így is el tudtuk
volna hozni a disznót, de km-ben is és időben is jelentős kerülővel. Ám
szerencsére végül ez sem fogott ki rajtunk: a tetőzés megvolt, a Folyó gyorsan
elkezdett apadni és pénteken kaptuk a hírt, hogy aznap reggel újra megnyitották
a hidat. (Egyébként a sokak által ezerszer szidott és nemszeretett Facebook-on
kaptuk a Folyó állapotáról a múlt héten az összes információt, mivelhogy
jelentős számú szlovákfalusi ismerősünk van fönt a közösségi oldalon.)
2013. március 1.
Most már kocsma
Múltkoriban a fiúk segédkeztek egy költözésnél és egyből le
is csaptak négy fölöslegessé váló, plafonig érő, fából készült polcra. Azzal a
lendülettel le is vitték őket Kisfaluba (ez volt az egyik alkalom, amikor én
nem tartottam velük) és el is helyezték őket: kettőt a sarokba állítva a
nappaliba, kettőt a sarokba állítva a hálószobába. Ha jól tudom, eredetileg
könyvespolcok voltak. Annak is megfelelnek persze, de elég mélyek, sokkal mélyebbek,
mint a könyvek szélessége, így alkalmasak egyéb dolgok tárolására is. Ez nagyon
is jól jön, mert ahogy egyre jobban lakjuk be a házat, egyre több a holmink.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)