2013. január 13.

Naptár 2013


Már várták nagyon a falubeliek. Kérdezgették: Készül-e már? Mikor osztjuk? Mi pedig válaszoltunk: Igen, készül, szokás szerint január 1-jén osztjuk. Aztán ez csak félig lett igaz: igaz volt, hogy készült, de végül is nem január 1-jén osztottuk, mert akkor mentünk arra a szép nagy sétára a vendégeinkkel. Mire onnan megjöttünk és mire megint kiélveztük a legszebb látványt (a távozó vendégét), már kezdett besötétedni, akkor pedig már nincs sok értelme elindulni. Azt hittem, Juli nehezményezni fogja, hogy nem mentem előbb, de kiderült, hogy ők is el voltak foglalva egész nap, így a naptárosztást elhalasztottuk 2-ára.

Annyi tömeges, nagyon is nagy tömegeket vonzó esemény történt tavaly Kisfaluban, hogy most az volt a koncepció, hogy nem teszünk a naptárra falusi jellegzetességeket ábrázoló képeket (pl. templom és ezzel szinte ki is fújt), hanem csak ezeken az eseményeken készülteket. Azt már a Falunapon elhatároztuk, hogy az ott készült csoportkép lesz most a főkép, hiszen olyan sokaknak tetszett és mindenki bogarászhatja, saját magát és az ismerősöket keresve. Most is fölkerült egy rendelésre készült kép, M.néniről és az unokáiról, dédunokáiról. De az a kép, ami mindannyiunknak a legjobban tetszett, a bal oldalon látható: a Szilvanapon készült, ahol a nagyon idősek (egy másik M.néni) adták át a tudásukat a nagyon fiataloknak.
2-án azután elég hamar ki lehetett osztani a naptárakat. Julival már tudjuk, hogy kik azok, akik télen nincsenek is a faluban, nekik a megfelelő helyen hagytuk. Meg aztán munkanap is volt, jó páran dolgoztak, nekik is a szomszédságban hagytunk. De akiket otthon találtunk, mind nagyon örültek, hogy újra kaptak. A bal oldali képen szereplő M.néni volt talán a legmeghatóbb. Amikor meglátta a naptárt, kis idő múlva ennyit mondott: Ez én vagyok! Utána pedig csak ezt tudja ismételgetni: „Istenem, Istenem!” Nagyon sokszor és egyre hangosabban.
A kérdés, hogy hányat adjunk, már rutinos volt és nem is tudom, hogy volt-e olyan hely, ahol csak egyet hagytunk. Mert kellett a vendégeinek; a rokonainak; az unokájának plusz egy azért, hogy kitehesse a kocsmában ott, ahol lakik stb. Mi pedig nem bánjuk, ha terjed a hírünk, azt meg pláne nem bánjuk, ha minél többen látják az adószámot, ahova várjuk az 1%-os felajánlásokat. Na és ezt a naptárosztást sem úsztuk meg étlen és szomjan: kínáltak minket pálinkával, süteménnyel. Még jó, hogy előző nap megígértettem a Zurammal: az esedékes Pestre visszajövetelünkkor ő vezet.
(Ha esetleg valakit érdekelnek a régebbi naptárak, itt vannak a beszámolók: 2009, 2010, 2011, 2012.)

1 megjegyzés:

  1. Nagyon pozitív, lokálpatrióta kezdeményezés! Csak gratulálni tudok hozzá! Tisztelettel: Csont nélkül...csak egyszerűen!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...