Menet-napló

Gyönyörű hat napot töltöttünk Kisfaluban, amihez még az is hozzájárult, hogy zömében az időjárás is gyönyörű volt: fagypont körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés. Szerettünk is volna nagyon sokat menni, kirándulni, sétálni, egyből a második naptól, mert az első napon még a fűtéssel voltunk elfoglalva. De sajnos egyből első este megtudtuk, hogy rögtön másnap vadászat lesz megint, tehát be leszünk zárva ha nem is a házba, de az udvarba, kutyástul.

De 30-án már útrakeltünk. Az elsődleges célunk kökényszedés volt, nem akkora mennyiségben, mint lekvárfőzés idején, most teához akartunk szedni. De csak akartunk. Elmentünk egy tutibiztos lelőhelyre és a kökénybokrok mind csupaszok voltak. Aztán mentünk tovább és tovább és tovább, úttalan utakon (autóút mellől nem akartunk szedni), így a vége egy hatalmas túra lett gyönyörű helyeken, vízmosásokon keresztül. Közben azért figyeltük a hangokat, nem hallunk-e vadászatot és hallottunk is, de csak messziről. Pörc naná hogy élvezte az egészet. Azért végül sikerélményünk is volt: szedtünk egy kevés (fél tejfölösvödörnyi) kökényt is. Aminek se íze, se bűze. Ott is megkóstoltuk: semmi, otthon teát is főztünk, annak sem lett sok íze. Végül megtanultuk: ilyenkorra a madarak mind megeszik a kökényt, ami meg megmarad, az már nem jó. A lekvárszedő idő volt az ideális kökényszedő időpont. A kökénytelenségtől függetlenül viszont ez egy nagyon Pazar túra lett.

Emberem battyog a naplementében, Pörc pedig lesajnálja a magaslest

Másnap megint nem mentünk sehova, de ezúttal azért, mert készültünk a Szilveszter-estére, vártuk a vendégeinket. Akik meg is érkeztek, velük jól meg is ünnepeltük az Újévet, majd 1-jén reggel Szomszédasszonyék ágya felől ilyen hangok jöttek: olyan jó idő van, menjünk egyet járni! Erre Eráék is kaphatóak voltak, így ismét mentünk. És ismét úttalan utakon, bár most nem azért, mert kökényt akartunk volna szedni, hanem mert így adta a kedvünk. Először a kiirtott erdőt néztük meg, majd a Folyót, majd még alaposabban annak a partját jó hosszan, közben mentünk tüskés ágak között, sárban, homokban. Jó volt! És ugyan úgy vélem, időnként tudok igen jó fényképeket készíteni, de én sehol sem vagyok Szomszédasszonyférjhez képest, akinek különös tehetsége van ehhez.

Azért tudok én is: ez saját kép

Kertünk, házunk, otthonunk

Ők megúszták a vadászatot

A falu, ahogy még sosem láttuk (mert eddig ott volt az erdő)

Mondom én, hogy tud valamit

Jégbe fagyott csiga

Ugye, hogy tud?

Nem ragozom tovább

2-án már sajnos Pest felé kellett vennünk az irányt, de még várt rám és Julira egy nagy menet a faluban: naptárt osztottunk, ezt majd meg is fogom mutatni. Ez is jó séta volt, hiszen nem kell ahhoz a faluból kimenni, hogy jó levegőn legyünk, de mégis más: nem a természetben és kutyátlanul.