2012. október 31.

Samu, a világbajnok

Tudomki kérdezte csodálkozva, hogy hogyhogy nincs még a sparheltünknek neve, ha már egyszer ennyire beleszerelmesedtünk? Úgyhogy lett. Először Lajosom mondta, hogy legyen Saci, mert Salgó, de végül én mondtam, hogy mivel nagyon sok hamut termel, legyen inkább Samu.
Még a négynapos hétvégét megelőzően meg akartuk oldani a sütőrács és tepsi hiánya okozta problémát. Gondoltuk, majd veszünk a gyártónál. De kiderült, hogy nem tartozék a sparhelthez, olyannyira nem, hogy nem is gyártanak ilyet! Jó, mi? A tepsi még csak-csak hagyján, azt sikerült venni zománcosat a piacon (egyből kettőt persze), de rács? Annak pontos méretűnek kell lenni és olyat nem árulnak a piacon. Na de az én Uram egy Mekk mester és egyből leszabott egyet 5 x 5-ös betonvas hálóból.
Így a négynapos hétvégének már ezekkel felszerelkezve vágtunk neki. És föl is avattuk egyből mind. Amíg a sparhelt tetején főtt az idei szezon első kocsonyája, a felső tepsiben Tudomkitől kapott kanadai sütőtök sült, az alsóban pedig a mostanában nálunk olyan nagyon népszerű almáspite, gyönyörűre.
Később a sütőtök helyére alma került, a magház helyén természetesen fahéjas cukorral.
És amíg dolgozott a sparhelt, nem csak belülre ontotta a meleget, hanem kívülre is. Nem is volt akkor annyira hideg odakünn, így odabenn hamar 23 fok lett, nem győztük nyitni az ablakokat. Szóval Samu most már többszörösen bizonyította, hogy világbajnok.

1 megjegyzés:

  1. Most sárgulok :D
    Nagyon kívánatosak úgy a Samu, mint a benne, rajta főtt- sült ennivalók!
    Annyira ennivalók :D

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...