2012. október 31.

Samu, a világbajnok

Tudomki kérdezte csodálkozva, hogy hogyhogy nincs még a sparheltünknek neve, ha már egyszer ennyire beleszerelmesedtünk? Úgyhogy lett. Először Lajosom mondta, hogy legyen Saci, mert Salgó, de végül én mondtam, hogy mivel nagyon sok hamut termel, legyen inkább Samu.

2012. október 27.

Harács

Az E.nénitől és a Rokonoktól elharácsolt paradicsompalánták, majd később dinnye- és padlizsánpalánták elharácsolásával egyáltalán nem fejeztem be a harácsolást, azóta is folyamatosan űzöm ezt a sportot. Ha csak tehetem, harácsolok, kihasználok minden ilyen alkalmat. Még a tavaszi közös falusi növényültetések idején kaptunk a falubeli kertészmérnöktől, Emőkétől egy kosár törpedália-gumót, azokból csaptam le néhányra a saját kertembe is. Ezeket el is ültettem a szegélykőbe homokos földbe és nagyon jól érezték ott magukat, mert nagyon szépen virágoztak egészen mostanáig. A Közös Őszi Munkákkal egyidőben őket is kiszedtem (szépen szaporodtak a gumók), de csak miután eltettem őket újságpapírba csomagolva a pincébe, akkor tudtam meg, hogy először még egy darabig kint kellett volna őket hagyni a napon, és hogy sokkal hosszabbra kellett volna hagyni a szárukat, mint én tettem. Sebaj, ha nem telelnek át nálam, majd harácsolok megint a közös falusiból, hiszen azok a gumók is igen rendesen szaporodtak.

2012. október 25.

Közös Őszi Munkák

Már régen nem falutakarításnak hívjuk azt, ami pár éve még annak indult. Akkoriban több éves munkával a falut kitakarítottuk, arról lemondva, hogy az erdő mélyén található több évtizedes hatalmas sittkupacokat kiszedjük onnan. A faluba került azóta jó pár szemetes, így amúgy is kevesebb szemét keletkezik, ha meg keletkezik, azt jártunkban-keltünkben összeszedjük és kidobjuk. Viszont az utóbbi néhány évben olyannyira sikerült kivirágosítani a falunkat, hogy ezek rendszeres karbantartást kívánnak.  Ezt elvégzik sokan társadalmi munkában, de egy évben kétszer összejövünk azért, hogy az őszi és tavaszi nagyobb munkálatokat már közösen végezzük el. És átkereszteltük ezeket az összejöveteleket: Tavaszi Zsongásra és Közös Őszi Munkákra.

2012. október 19.

Recece

Lajosom a múltkori borzanglekvár-főzésen felbuzdulva újabb vadgyümölcs-lekváron törte a fejét. Elhatározta, hogy kökénylekvárt fog főzni. Már jó ideje nézegette a kökényt, én pedig mondtam neki, hogy meg kell várni, hogy megcsípje a dér. De ő nem tudott várni és múlt héten elhatározta: a hétvégén kökénylekvárt főzünk! Tehát: együtt leszedjük a kökényt (én sutbadobok minden egyéb teendőt és megyek vele szedni), majd ő megfőzi, és ha megfőtt, kiabál: kérem a fertőtlenített üvegeket, a tölcsért, tartsd az üvegeket, készítsd a dunsztot stb. stb. Én pedig ezeket rendre meg is csinálom, naná!

2012. október 18.

Egyszercsak hirtelen

Nem egyszerű nálunk a tervezés, sosem volt az egy ilyen családfő mellett. Hiába próbálok én előre megtervezni egy hétvégét, legalább olyan szinten, hogy megyünk-e egyáltalán Kisfaluba vagy sem (olyat már ne is merjek tervezni, hogy ha megyünk, akkor mikor indulunk?), ha az én édes jó Lajosom egy tollvonással képes ezt keresztülhúzni. Itt van például a múlt hétvége. Igaz, komoly oka volt annak, hogy úgy tervezzük, nem is megyünk egyáltalán, hiszen az időjósok péntekig folyamatosan azt mondták, hogy szombaton országos egész napos eső lesz, de pénteken már csak borús időt jósoltak. És mivel pénteken délután ugyan borús, de egészen elviselhető idő volt, amikor éppen akartam írni egy bejegyzést az előző hétvégénkről (amit az Alföldön töltöttünk), édes jó Lajosom eccercsak hirtelen közölte: Indulunk. Most. És mi akkor indultunk. Gyorsan vettünk a sarki zöldségesnél négy fej karfiolt, útközben még pár tasak szemes borsot, koriandert, mustármagot és Na-benzoátot és már repültünk is.

Újraköltöztem

Ma adtam fel. A freeblognál már hónapok óta hitegetnek minket, hogy javítgatnak, szerelgetnek, hogy jobbá tegyék a rendszert. Eközben pedig egyre rosszabb lett. Van, amit Ti is láthattatok: hogy eltűnik órákra, vagy ahogy mostanában szokott, napokra. És vannak, amiket csak én látok: hogy nem tudok keresni bejegyzésekre; hogy hónapok óta nem kapok e-mailt arról, ha valaki hozzászólt egy bejegyzéshez; hogy folyamatosan azt mutatja egy-egy bejegyzésnél, hogy 0 az olvasottsága. Ez utóbbiról pontosan tudom, hogy nem igaz, de fontos információ volt, hogy egy-egy bejegyzést hányan olvasnak, a 0 pedig nem információ. Közben türelemre intenek minket, hogy most aztán már tényleg, csak egy picit várjunk, és minden jó lesz. A türelmem ma elfogyott, mert megint rengeteg mindent szeretnék mesélni a múlt hétvégéről, miközben mindjárt itt a következő, hosszú hétvége, várhatóan megint tele eseményekkel. Nekem pedig addig el kell mesélnem a múlt hétvégét.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...